Várok még
Egy szerelem margójára
A halkan morajló tenger habjain megcsillan a holdsugár,
Szegény szívem ott legbelül csak a te igenedre vár.
Korallok közt bujdosó, fürgén úszó kicsi hal,
Szerelmedért epedezve ajkamról forrón száll a dal.
A víz legaljára úszva lefeküdtem az aljzatra,
A vízben csillogó napfényben gondoltam az ajkadra.
S ott lent fektemben néztem, nézegettem,
Hogy úszkálnak a halak az azúrkék tengervízben.
A tenger színe eszembe juttatta szemed kékjét,
Mely annyiszor hozott már lelkemnek igaz békét.
A hullámok úgy öleltek magukhoz a felszínre érve,
Ahogyan karod körém fontad minden este hazatérve.
Szerelem... mily bolond és gyötrelmes érzelem,
Érzem, tőled testem s lelkem is vértelen.
Gyenge létemre veled vagyok csak erős,
Nélküled a világ is magányos és esős.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
torocsikgabi(szerző)2019. szeptember 9. 19:59
@szombati: @feri57: @John-Bordas: Nagyon köszönöm a pozitív visszajelzéseteket. Örülök, hogy elnyerte tetszéseteket a vers :)
John-Bordas2019. szeptember 4. 12:25
Nagyon szép szerelmes vers,a (3) szívvel gratulálok,ölel János
feri572019. szeptember 4. 11:09
Csodálatosan szép természetversed
Szívvel jelölöm kedvencnek
Szeretettel várlak én is a versemnél
Tisztelettel
Feri
Törölt tag2019. szeptember 4. 11:04
Törölt hozzászólás.