Szerző

Marton Johanna

Életkor: 23 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 172 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. szeptember 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Marton Johanna

Az álmok valóra válnak

Mikor kislány voltam, volt egy álmom:
Nekem is lesz egy kis családom!
Már akkor tudtam, éreztem,
Nekem anyának kell lennem!

Nőttem, növögettem, felnőtté cseperedtem,
Sok-sok könnyet elejtettem,
Amíg másik felem meg nem leltem,
Őt, amíg élek, szeretem!

És az álmom, mit gyerekként dédelgettem,
Ismét lángra kelt énbennem!
Férjemmel tervezgettük,
Milyen lesz, ha lesz gyermekünk!

Hamarosan kis életed kezdetét
Két csíkocska jelezte!
Boldogságunk az egeket is elérte,
Hogy ily csodás fiú leszel, egyikőnk sem remélte!

Anya pocakja kerekedett, mint egy görögdinnye, hónapról hónapra,
Az ultrahangos felvételek mai napig anya-apa szívét megdobbantja!

Láttuk kicsi arcocskádat, pici lábad, kezed,
Annyira szép voltál, hogy megáll az eszed!
Hihetetlen volt még mindig, hogy tényleg anya leszek,
Folyton ábrándoztam, neked majd miket veszek!

Aztán eljött A NAP!
Születésed napja...
Izgalomban sietett be a kórházba hajnalban anya s apa,
Mikor a sűrűsödő fájdalom indulási szándékod hírül adta!

De még kijöveteleddel várattál minket kicsit,
Apát hazaküldték, anyának mondták, osztályra viszik,
Pihenjen még, ha tud, mert
Ez a gyermek bizony csak délutánra lesz meg!

S igazuk lett, délután fél kettő felé
Vitték anyát a szülőszoba elé!
De egy szoba se volt szabad éppen,
Így egy vizsgálóba kísértek szépen!

Géppel figyelték kicsi szívverésed,
Anya meg minden rezdülésed!
Három órakor repesztettek burkot,
Hogy végre kibújhassál, kis lurkó!

Apa is visszajöhetett hozzánk végre,
Együtt szegeztük tekintetünk az égre!
Kértünk Istent, sorsot, végzetet,
Óvja, védje ezt a kis életet!

A folyosón nagyszüleid izgultak értünk,
És még vagy ezren, pedig ilyet senkitől se kértünk,
De, fiam, tudod, már akkor sokan
Szerettek, vártak téged boldogan!

Este hét óra öt perckor végül meg is tetted,
Kibújt anya pocakjából kicsi tested!
Felsírtál, és abban a pillanatban megszűnt körülöttünk a világ,
Szüleid érezték, nem lesz, aki téged náluk jobban imád!

Hármunk szíve egyszerre dobbant,
Mikor mellkasomra tettek,
Nagyobb kincset kezemben addig nem fogtam,
S ezáltal ez a házaspár bizony szülővé lettek!

Apa elvágta a köldökzsinórt szépen,
Majd elvitt egy nővér, hogy megmérjen!
Megmosdatottak, megvizsgáltak, utána visszahoztak,
S hármasban lehettünk egy óra hosszat!

Arany élted arany órával kezdted,
Léteddel az egész családot boldoggá tetted!
Sose feledd, fiam, Te vagy a történeted írója!
Ez a sztorija annak, anya álma hogy vált valóra!

Kis Boldikámnak

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Johy(szerző)2019. szeptember 11. 08:36

@John-Bordas: nagyon szépen köszönöm 😊 ilyen tündéri múzsával könnyű dolgom volt! Minden jót kívánunk mi is 😊

John-Bordas2019. szeptember 9. 21:00

Hat ez aztán tündéri vers lett!2 szívvel és figyelovel gratulálok a babadhoz és a versedhez is,szeretettel ölel János

Johy(szerző)2019. szeptember 9. 17:21

@feri57: köszönöm szépen! :)

feri572019. szeptember 9. 15:56

Remek gyerekversed
Szívvel olvastam
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom