Szerző

L. A. Tamás

Életkor: 23 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 66 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. szeptember 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

L. A. Tamás

Peremen

Tátongó szakadék szélén állok,
Egy fuvallat, és a mélybe esem.
Nem is tudom, hogy itt mire várok,
Talán csak a saját vesztem lesem.

Szemből fúj, éltet még a hideg szél,
De ki tudja, mikor merre fordul?
Erről senki, de senki nem beszél,
A szél is csak távolban csikordul...

Elmentem volna innen, ha tudnék,
De földbe gyökerezett a lábam,
Reményem már alig csak egy marék,
Kiáltásra tátva már a szájam...

Mégsem hagyja el hang a torkomat,
Jobb is, ha most csak néma maradok,
Bár kiszabadíthatnám lábamat,
De sosem mehetek el, maradok.

Fordulhat a szél, de nem félek már,
Távol csengő szavaidat lesem,
Mégsem az vagyok, ki örökké vár,
Csak amíg még szeretlek, kedvesem!

Itt állok egy kemény hóviharban,
A pihékkel lelkem szennyét mosom,
Lesek minden rést a keserv-falban,
S addig szerelmem malmát taposom...

2016. február 13.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Motta2019. szeptember 9. 17:35

Szomorú, szép versedet szívvel olvastam.
Motta

feri572019. szeptember 9. 15:54

Szomorú, csodálatosan szép versed
Első Szívvel olvastam
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom