(R)Gagyogás
Hallom a hangod. Beszélem a
nyelved. A koszból szürreális
képet festek: ecset, paletta,
vászon - minden árnyék.
Összetéveszt a tér, s engem
fénynek gondol. Haraggal
leugrom az ötödikről, a cigim
parazsa még szívja magát, míg
én kikönyöklöm a borzalmas
zuhanás szagát. Izzadok nyitott
szemem álmain, a belső világ
térképeit leönti a sör,
összemosódik minden: a valami
a valamiből. Öklendezem, a
testem rángásait a fák csúcsaira
viszi a szél. Karcolják a hideg
éjszakát, s retteg, ami bennem
még él.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Callypso2019. szeptember 12. 06:10
Teljesen egyetértek az előttem szóló véleményével! Nagyon rég hoztál nekünk költeményt, de érdemes volt várni, még akkor is, ha ez a mostani nem túl vidám, kiegyensúlyozott és nyugodt... Mielőbbi szebb időszakot kívánok és ragyogóan verőfényes, verseket gyümölcsöző napot kívánok, kedves Zsolt! (:
norabora2019. szeptember 9. 17:44
Azta! Nagyon ütős a versed. Élmény olvasni. Jól átadja a zaklatottságot.