Széteső
A borús idő gyökeret vet bennem,
Nem találok haza, segíts!
Elfogott, megragadott engem,
Nem tudom, hová menjek, segíts!
Villámlik már nyár óta az ég,
Ha szólsz, szólj nekem, segíts!
Hogy lehetne újra fényes, kék?
Belep a felhő már, kérlek, segíts.
Mindent megtennék újra érted,
Ha kezed nyújtod, siess értem.
Nem kell a múlt, az elmúlt nap,
Szikrázok, benned még élek.
Nem segítesz,
Táncolsz s zivatar a párod,
Segítséget már nem kérek. Látod.
De ha mégis emlékszel kettőnkre,
Fogom a kezed és még mindig várok...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
NemethHenrietta(szerző)2019. szeptember 27. 20:58
@feri57: @JohanAlexander: @donmaci: @kicsikincsem: Köszönöm szépen!
kicsikincsem2019. szeptember 17. 11:00
Szívvel gratulálok versedhez.
Ilona
gypodor2019. szeptember 17. 07:09
''Táncolsz s zivatar a párod,
Segítséget már nem kérek. Látod.
De ha mégis emlékszel kettőnkre,
Fogom a kezed és még mindig várok...''
Gyönyörűen megírtad!
5.
Gratulálok.
Gyuri
donmaci2019. szeptember 16. 20:27
Szomorú versedet szívvel olvastam: Józsi
JohanAlexander2019. szeptember 16. 19:05
Heni, szomorúan szép versedhez,
nagy szívet küldök!
feri572019. szeptember 16. 19:00
Szomorú, csodálatosan szép versed
Első szívvel gratulálok
Feri