Ethan

Boldogsághoz

Boldogság oly kecses, védelemre vágyó kincs,
ami akarva, akaratlanul lesz és megy el is.
Mégis, mikor kapjuk ezt meg?
Mikor senki sem számít már erre?
Szép jövő leple takarja, minek kesernyés érzés az alapja.
Örömre felfigyel bárki,
az útra, mit megtettél, elfáradva ásít.

Ingyen van a boldogság áhított emléke,
de ez múlt, mit a vágy szétzúz.
Minek a mintája szerint ítélkeznek felettünk boldogságnak eszméivel,
etnikai lenne, vagy csak véletlenszerűen érik el?

Bánat, öröm mindig egyben jár,
két oldalról két kar körbezár.
Higgy, és bízva bízván
a happy end mindenkinek kijár.
Várj és jön majdan az,
észbe se kapva, az utad új utakra hajt.