Boldogsághoz
Boldogság oly kecses, védelemre vágyó kincs,
ami akarva, akaratlanul lesz és megy el is.
Mégis, mikor kapjuk ezt meg?
Mikor senki sem számít már erre?
Szép jövő leple takarja, minek kesernyés érzés az alapja.
Örömre felfigyel bárki,
az útra, mit megtettél, elfáradva ásít.
Ingyen van a boldogság áhított emléke,
de ez múlt, mit a vágy szétzúz.
Minek a mintája szerint ítélkeznek felettünk boldogságnak eszméivel,
etnikai lenne, vagy csak véletlenszerűen érik el?
Bánat, öröm mindig egyben jár,
két oldalról két kar körbezár.
Higgy, és bízva bízván
a happy end mindenkinek kijár.
Várj és jön majdan az,
észbe se kapva, az utad új utakra hajt.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
feri572019. szeptember 20. 15:43
Gyönyörű alkotást hoztál megint
Nagy Szívvel gratulálok
Nagy elismeréssel várlak én is a versemnél
Szeretettel
Feri
Törölt tag2019. szeptember 20. 13:34
Törölt hozzászólás.
Bo_Flowers2019. szeptember 20. 12:24
Ez igazán nagyon megható gondolat szinte a szívemhez szólt kedves versed köszönöm szépen az élményt