Bozóky Balázs

Születés

Még mélyen zúg a világ
Szoros méhében a tegnapnak,
Levelüket hullajtják a fák,
Nyárból ősz lett, lesz télből tavasz,

Szilajan áll most össze az élet,
Megfeszül a köldökzsinór,
Kerek hasban rugózva nézed,
Hogyan válik el régi az újtól,

9 hónapja növekedsz, fiam,
Múltat és jövőt összekapcsolsz,
Sötétbe veszik minden háló ifjan,
Veled együtt újra gyermek vagyok,

A nyár csak jött, mint zsír a húsra,
Hiányzik a tenger és a nevetés,
Délre mennék, nem a János Kórházba,
Esténként borral nézném a mare-t,

Talán jövőre elmegyünk a tengerhez,
Kíváncsi vagyok, mit szólsz majd hozzá!
Vajon akkor majd én is más leszek?
Kékebb lesz a kék? Kisebb lesz a sodrás?

Az álmatlan éjjelek elillannak majd,
Orvosok, hálapénz történelem lesz már.
Minden évben tortán gyertyák gyúlnak,
Utolsó hétvégéjén forrong a nyár!

Még mélyen zúg a világ
Szoros méhében a tegnapnak,
Bár levelüket hullajtják a fák,
Új élet születik talán már holnap!