Szerző
Vers

A verset eddig 153 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. szeptember 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

feri57, Motta, V_Ametyst, Zsuzsa0302, 1 láthatatlan tagunk

Tóth Gabriella (Toga)

Főnix

Tudom, igen, tudom,
Mi a fájdalom,
Mikor elveszted hited,
elveszted hited a mában,
szebb jövő sem vár, úgy hiszed.

Tudom, igen, tudom,
mit érzel, mikor a remény elszáll egy hajnalon,
akit vártál, nem jön többé...

Tudom. Igen tudom, milyen, mikor nap mint nap
egy súly húzza lelked a mélybe,
nem találsz nyugodt tavat, hol lehorgonyoznál,
csak visz az ár. Egyre mélyebbre, mélyre,
a végtelen sötétbe, hol nem fulladsz meg,
épp csak haldokolsz.

Tudom, igen, tudom, milyen, mikor falakat építesz,
álarcod felveszed és mosolyt erőltetsz... De hiába.
A szemed elárul. Sírsz belül.
És várod az esteket, hogy alvás közben feledj,
várod a hétvégi délutánt, hogy ebéd után szunyókálj kicsit...
Addig se fáj a magány.
Mennél ki a rétre, térre, parkba, hűs fák közé...
...de nincs, ki fogná kezed.
Minek élednél, minek élnél egyedül a semmi közepén.

Tudom, igen, tudom, milyen, mikor hiszel,
mikor remélsz, mikor végre élsz,
úgy hiszed, élsz és élni hagynak...
de elhagynak... Tudom, igen, tudom, milyen.

De egyszer, ha úgy érzed, igen, hogy megtaláltak,
és kinyílik újból a szíved, és tudod,
hiszed, hogy valaki vár reád, és utad a tévutakról
egy irányba mutat, és mikor ősszel is virágzik a lelked,
mikor a zenékben hangját leled, mikor a napindító "jó
reggelt puszi" vár akár távolról is, vagy levelet ír,
üzen a kedves, igen, akkor igenis vedd elő a legszebb
ruhád, öltöztesd lelked ünneplőbe újra!
Fogd a kezet, mely hamvaidból felélesztett,
és menj a térre, parkba, rétre, és élj, kérlek!

Virágba borulhatnak még napjaid, bár kétled,
de mégis, ha másra nem, hát hallgass a szívedre,
nyiss ablakot, lélegezz, tél vagy nyár: a fény ragyog.
Szíved dobog!
Főnixként feléledhetsz, ha hagyod s akarod! Repülj újra!

Szenvedtél már eleget.

2019. szeptember 11.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Toga(szerző)2019. szeptember 22. 06:22

@feri57: nagyon köszönöm figyelmét.

Toga(szerző)2019. szeptember 22. 06:21

@Zsuzsa0302: nagyon. köszönöm

Toga(szerző)2019. szeptember 22. 06:21

@Motta: köszönöm

Toga(szerző)2019. szeptember 22. 06:21

@donmaci: köszönöm.

feri572019. szeptember 21. 06:45

Nagyon szép fájdalomversed átéreztem ,
Nagy Szívvel jelöllek kedvencemnek
Nagyon szép verseid vannak, örülök hogy rád találtam.
Gabriella, mától a Figyelőmben követem tovább a verseidet/remélem te is/
Nagy elismeréssel várlak én is a versemnél
Szeretettel
Feri

donmaci2019. szeptember 20. 21:21

Nagyszerű alkotásodat szívvel olvastam: Józsi

Motta2019. szeptember 20. 20:22

Szép bíztatásodat szívvel olvastam.
Motta

Zsuzsa03022019. szeptember 20. 19:43

Elgondolkodtató versedhez szeretettel, szívvel gratulálok: Zsuzsa

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom