Szerző

Bodor Levente

Életkor: 18 év
Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 70 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. szeptember 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Bodor Levente

Elnémult akarat

Megtenném érted, de képtelen vagyok rá.
A torkom elnémul, a szavaim hangozzák.
Leírom papírra gondjaim soronként,
Már nem kezelem az életem nyomorként.

Élet az te vagy, a napsütte tengerpart.
A rózsabokrom, amely néha meg-megmart,
Te vagy a kígyó, mert almával kényeztetsz,
Leszek az Ádám, akit mindig szerethetsz.

Voltam csillag, amely sötétből vezet ki,
A zongora, ami hangjával nevet ki,
Ne vedd rossz néven, hiszen te is tudod jól,
Szeretetet várok tőled s a holnaptól.

Lehet hogy fura vagy ez mind érthetetlen,
De érted megtenném, ami lehetetlen,
Most már sose leszek olyan tehetetlen,
Hogy hagyjam azt veszni, ami sérthetetlen.

Hogy mit is jelent ez? Megmondom szavanként:
Eddig a szívem még sose élt szabadként.
De most már végre követem az ösvényem,
Szeretlek s maradok! Ez az ígéretem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom