Szilvási Szilárd Szilveszter

Szürke paletta

Csak csupán egyedül a szürke szín írná le
Freskóm arcát, ecsetvonás táncát.
Egyhangúan és magányosan, nem találva
Rikító párját, mellyel lenne összhangban.

Magányosan csorogva le, mint tintapaca a papíron,
Mely alaktalanul olvasztja össze sorokat.
Egyiket a másikkal, keresve benne azokat a szavakat,
Melyek nem rokonok egymással.

A falevél, melyet a nap szárított a nyáron,
Mára barna színben hull alá.
A szellő szakítva le száraz ágról,
Majd a fehér takaró borítja be lágyan.

De így gyönyörű nekem a vászon,
Mert a levél aranysárga a napon.
A tinta szavai egy gondolatot alkot,
A szürke paletta egy arc.
Melyet kerestem és szívből akartam.