Szerző

Czingel Ádám

Életkor: 20 év
Népszerűség: 15 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 41 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. október 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

1-9-7-0, orok.szerelem55, szombati, 1 láthatatlan tagunk

Czingel Ádám

Üres dallam, néma csend

Zongora hangját hallom ezen sötét erdő közepén.
A fák tornyosulnak, mint óriások, magasan fölém.
Alig vagyok egy porszem, s mégis: nem nyel el a sötét.
Pedig várom.
A dallam alakot ölt, hogy lássam - és lásson.
Még várok.
Immár oldalra nézek és a szépséget látom.
Mégis fáj. Hát a boldogság is, mint minden a múltban,
nem értem: mért kell fájjon?

2019. szeptember

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szombati2019. október 25. 21:30

Ezt át tudom érezni.
Nagy ❤️- vel.
Szeretettel.
Tibi

1-9-7-02019. október 5. 18:10

Választ nem tudok adni de egy nagy szívet szeretettel elismeréssel hagyok gratulálok keserédes szép versedhez Anikó

orok.szerelem552019. október 5. 16:53

Kedves Ádám!
A boldogság jő és elillan, mint sok minden más ami már a múlté.
Szeretettel, megértéssel olvastam szomorú, mégis szép versed, szívből szívvel gratulálok!
Üdvözlettel: Margit

donmaci2019. október 5. 13:54

Szép szomorú versedet szívvel olvastam. Józsi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom