Szerző
Baukó Tamás

Baukó Tamás

Életkor: 23 év
Népszerűség: 25 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 40 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. október 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Baukó Tamás

Csörgő szabadság

Lépteim barázdált nyomában
Megtelepszik a feneketlen bánat,
A teher még húzza a vállam,
De a feloldozás már örökre várhat.

Hazudtam én önmagamnak is,
Mert hittem: úgy hinni fogok újra.
Őrzöm, bár törékeny és hamis,
Ez reményem tán legutolsó lángja.

Búg a fülemben egy régi dallam,
Igennel felel a szélfútta lombfelhő,
De nem bír rá, hogy megvalljam:
Még mindig maradt bennem erő.

Jégvirágok közt van az otthonom,
Ahová nem jár pajkos napsugár,
Ahol néma csend ül a horizonton,
Ahol a távolság óv, szeret, visszavár.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


graywolf2019. október 19. 15:25

Tökéletesen leirtad barátom az életem egy szakaszát amiből nehezen, de sikerült tovább lépnem. Kívánom ugyanezt neked is!

vartian2019. október 7. 12:35

Ez nagyon jó! Olyan dolgot fogalmaztál meg részben, ami engem is foglalkoztat. Bár én a ''lángja'' szót ''húrja''-ra cseréltem volna.
szíwel: chris

John-Bordas2019. október 7. 12:10

Figyelőt és szívet hagytam szépen megírt versednel,ölel János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom