Szerző

Balogh Ádám

Népszerűség: 18 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 80 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. október 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

gypodor, 1 láthatatlan tagunk


Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Balogh Ádám

A város

A város rideg, s sarokban ködös,
A ritmusa halk, nem életerős,
Tonnányi smink, sétáló öltönyös
A napsugarak közt, szitáló esős.

Olyan deszaturált, szemnek tiszta,
Miből hiányzik a rossz, a csaló,
Szívtelen, mindenét magába issza
Egy végtelen csak úszó hajó.

Olyan párbeszédtelen, mentes,
Semmi meglepetést hozó
A panel, a beton s a kertes,
A hírhedt suttogva ordítozó.

Olyan drága s könnyű, szerethető,
Nem átver s nem hátba támad,
Olyan biztos fej feletti tető.
Hova szívesen teszed be a lábad.

Olyan, mit is mondhatnék rá, szép,
Mégse lesz gyönyörű, bár csúf sem,
Olyan Bécsiesen tökéletes,
De nem olyan, mint Budapesten.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kiska(szerző)2019. október 8. 12:03

@gypodor: nagyon szépen köszönöm! Nem rossz az ötlet!:)

gypodor2019. október 8. 08:34

Tetszik a vers! (Én a deszaturált szót -fototechnikai kifejezés is-magyar szavával írtam volna.)
Erős és jó!
Első szívvel
Gyuri

gypodor2019. október 8. 08:34

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom