A szerelem fájó tüze
Tüzesen éget a bálványom látványa,
Könnycseppjeimtől megszilárdult márványa;
Szívemben oly heves e forró érzelem,
Mint amilyennek a napsütést képzelem.
Szerelmem inkább viharos, mint a tavasz,
Mert hiányzik belőle a boldog szakasz,
Hiába nem vagyok már kis bolond kamasz,
Számból ugyanúgy jön folyamatos panasz.
Menekülnék a helyzetemből előre,
De amilyen szemmel nézek én A Nőre,
Felhevült már minden belső szervem tőle,
Csak szívem szétrobbant e pusztító hőre.
Jegelem magam, annyira fáj mindenütt,
De ettől még nem lehetek vele együtt,
Csak a magány az, mi hűségesen kísér,
Az élet nekem már semmi jót nem ígér.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
feri572019. október 10. 13:13
Szomorú alkotásodhoz Ádám
Szívvel gratulálok
Feri
John-Bordas2019. október 10. 12:07
Ádám!A nő a legfontosabb dolog a világon egy férfinek,de az igazi férfi tudja tartani magát és nem olvad el túl hamar,a nők azt nem becsülik.Versed szép,Figyelovel és szivvel olvastam,ölel János
acsbalint2019. október 10. 11:22
''Menekülnék a helyzetemből előre,
De amilyen szemmel nézek én A Nőre,
Felhevült már minden belső szervem tőle,
Csak szívem szétrobbant e pusztító hőre.''
Fiatalság bolondság.
Most így jó
szívvel
Ács B