Ethan

Liliána

Szép női név,
sugárzóan virágzó kép.
Sokatoknak nem mond semmit,
számomra a mindent jelenti.
Egy emlékfoszlány, ami volt,
álmaimon keresztül azóta is szól.

Szép név, csodás virágok,
még gyönyörűbb lány,
kit azóta is várok.
Mosolya, szeme,
arca és illata
mind láncra fogtak,
jobbá válni miatta.
Aranyosabb lány
számomra nincs nála,
szíve oly nagy, hozzá foghatót
azóta se láttam.

Őszből már nyárrá lett,
szívem újra érzésekkel telve szállt el.
Az éjt csillagok borították be,
fénye olyan nagy,
egész testem gyógyította meg.
Fáradt lelkem erősebbé tetted,
kopár kert virágzásnak kezdett.

Mikor mosolyodat nem láttam,
körülöttem fekete felhők
lepték el a tájat.
Az élet, mi volt,
megszűnt létezni,
dermesztő tél szele kezdte
szívem éltetni.
Pillanatnyi bánat, szomorúság,
de a hangod nem volt nekem más,
mint reménysugár.

Szeretetem minden porcikádra kihatott,
úgy kellettél, aki vagy, és ahogy.
E nevet elteszem magamnak,
emlékek, képek,
nevetések azóta is megvannak.
Szép-rossz,
de egyik se számított,
ott voltál nekem, és ez csábított.