Szerző
Varga István

Varga István

Életkor: 74 év
Népszerűség: 138 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 162 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. október 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (13)

Varga István

Őszi magány

Nekem az ősz is szép tud lenni,
elég, ha van benn borsószemnyi,
itt mindig másak színek, virágok,
akadnak néha benn jégvirágok.

Lombot vesztett ágak, mint karok,
fúvó szélben integető rabok,
nem, nem, ők már sosem szabadok,
törzshöz tartoznak, mint tóhoz nádasok.

Színekben veszik az elmúlás,
mint egy éjszakai csillaghullás,
a csermely csacsogva csörgedez,
szégyenlős mosolya kövekbe vesz.

Különleges díszletet épít az ősz,
majd jön a tél, mindent fehérre szeplőz,
ám addig viseled a nyirkos hideget,
jéghártyával fedett pocsétás vizeket.

Majd színpompa szürkévé fakul,
egy-két levél az ágakon lapul,
parki padon a dér foglal helyet,
úgyis megjön, ha nem várom a telet.

Nap még ejti bágyadt, enyhe sugarát,
emlék az, mi egy őszi padra citált,
rajtad van piros, átmeneti kabát,
körötted évszak ejtett színes pacát.

Vízparton még az ősz is hűvösebb,
mégse egyhangú, tán még színesebb,
őszi magányt adtad társnak mellém,
pedig helyette derekadat ölelném.

Gondolataid szabadon csapongnak,
mint mederben patakvízek rohannak,
kedves, drága hölgyem, kit vár a padon,
tán azt, kit vala elhagyott szótlanul.

Oly messze elfolyt már a régmúlt vize,
a part sem emlékszik minden vízcseppre,
új dallam fakad fiatal fűzágon,
harmatcsepp is üde mosdató fűszálon.

Mesél a múlt templom mögötti padról,
így merítettem régi varázslatból,
ősz van, köd méltósággal terpeszkedik,
ám boldogság emlékek közt rejtőzködik.

Így talált most rád is az ősz magánya,
színesedik Füred Tagóre sétánya,
hegedűn a húrok fáradtan rezegnek,
így nyújtanak vigaszt egy beteg szívnek.

Barcs, 2019. október 12.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


1111112019. október 25. 17:21

''Oly messze elfolyt már a régmúlt vize,
a part sem emlékszik minden vízcseppre,
új dallam fakad fiatal fűzágon,
harmatcsepp is üde mosdató fűszálon.''
Szép őszi képekkel örökítetted meg emlékezésedet, az idő múlást kedves István, szeretem az őszt, szerettem versedet is olvasni, szívesen tettem. Piroska

gyorezoltanne2019. október 25. 09:21

Kedves István! Mindig nagy csodálója vagyok verseidnek.Egy újabb csodás vers tőled.Egy hatalmas szívet hagyok nálad. Ölel Julika.

kicsikincsem2019. október 21. 12:01

Szívvel gratulálok a szomorú, szép vershez.
Ilona

lantgyorgyi32019. október 20. 14:13

Nagyon tettszik a képszerű tájleírásod jó volt olvasni:
POET Szívvel Györgyi

SargaNarcisz2019. október 20. 14:03

Elgondolkodtató szép képekkel megverselt emlékeidet szívvel olvastam.
Üdvözlettel Nárcisz

feri572019. október 20. 12:17

Nagyon szép versed István
6.Szívvel gratulálok
Feri

Zsuzsa03022019. október 20. 12:17

Szomorú, szép versedhez szeretettel, szívvel gratulálok. Madárcsicsergős, napsugár cirógatta napot kívánok: Zsuzsa

JohanAlexander2019. október 20. 09:46

István, nagyszerű vers.

lanyigeza2019. október 20. 08:53

(5) Kedves István!
Nagyszerű alkotás! Szívvel, szeretettel olvastam.
Géza

John-Bordas2019. október 20. 00:13

Nagyon szépet írtál nekünk olvasásra,a 4 szívet hagytam nálad,ölel János

41anna2019. október 19. 22:36

❤ 3, nagyon szépen megírt vers! Szomorkás szép!
Melinda

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom