Bogaram

Emlékbe

Ha egyszer majd nem leszek,
Hiányzom-e majd neked?
Gondolsz-e rám majd akkor is,
Ha úgy érzed körülötted minden hamis?
Suttogod-e majd a nevem a sötét éjszakába,
Ha egyedül leszel és nem lesz, aki a karjába zárna?
Megsiratod-e a szép emlékeket,
Amikor együtt képzeltük el a közös életet?
Megőrzöd-e majd a képeket,
S álmodsz-e rólam szépeket?
Mesélsz-e valakinek rólam,
Arról, hogy valójában milyen is voltam?
Vágysz-e majd rám egy hideg éjszakán?
Engem várva kinézel-e majd szobád ablakán?
Hallod-e majd hangom a suttogó szélben?
S maradsz-e éjjel rám gondolva ébren?
Vajon rájössz-e valaha, hogy mennyire szerettelek?
S amikor csak lehetett, megvédtelek?
Félsz-e majd a rád törő magánytól?
S várod-e a vigaszt egy másik lánytól?

Nem kell félned, én itt leszek neked,
Csak angyalként vigyázom minden léptedet.
Te itt nem látsz majd engem,
De látni fogsz majd a szívedben.
Ott leszek mindig, csak gondolj rám,
S látni fogod az angyalt, aki vigyáz rád.

S ezt a verset is azért írom neked,
Hogy emlékezz rám, ha már nem leszek veled.