Szerző
Majerné Szabó Andrea

Majerné Szabó Andrea

Életkor: 41 év
Népszerűség: 13 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 91 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. október 21.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Majerné Szabó Andrea

Évszakok

Csendesen hullajtja könnyeit
A szürkébe boruló ég,
Hangosan zokogja bánatát
A haragos, hideg szél,
Elsárgult falevelek jelzik
A mulandóság idejét,
Avarszőnyeggel takarva be
A nyár gyönyörű emlékét.

Madarak fekete károgása
A fagy beköszöntét énekli,
Beporozván szárnyaikat
Zord fellegeknek pelyhei.
Nyomok követik egymást
A hóval betakart pázsiton,
Vonalak és csizmatalpak,
Az ősz suhant el a szánon.

Rügyet fakaszt az ágakra
A langyos Nap sugara,
Madárcsiripeléstől zeng
Az erdő ébredő udvara.
A táj levette fehér kabátját,
Zöld pompában mutatja,
Hogy milyen a szépsége,
Megújulása és a tél búcsúja.

A Nap tüzelő forrósággal
Szikrázik a hasadó hajnalra,
Álmosan pihegve, táncolva
Rohan a hullámzó tópartra.
Sejtelmes csillogással üzen
A holdfény a szerelemnek,
Úgy őrzöm a boldogságot,
Ahogy az évszakok eltelnek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


John-Bordas2019. október 21. 12:44

Nagyon szépet hoztál olvasásra,a 2 szivvel olvastam,ölel János

feri572019. október 21. 12:02

Nagyon szép természetversedhez Andrea
Első Szívvel gratulálok
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom