Elveszik...
Nem tudom felidézni a hangját,
hogy milyen kék volt a szeme,
nem látom az arcát
vagy hogy milyen volt a keze.
Nem tudom, mit csinált este,
mikor a saját helyén ült,
nem emlékszek, melyik filmet leste
vagy hogy melyik felén feküdt.
Nem emlékszek mosolyára,
nem hallom, ahogy nevet
vagy hogy hogy nézett a mamára,
vagy milyen fagyit evett.
Nem hallom, szíve hogy dobban,
nem érzem dörmögő hangja
basszusát a mellkasomban,
nem lüktet szíve dobbanatja.
Elment. Nem jön vissza,
de itt hagyott nekem egy szót,
ahogy búcsúzott aznap:
"Én is szeretlek. Minden jót!"
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Motta2019. október 28. 19:11
Szép emlékezésedet szívvel olvastam.
Motta
VeraMortis(szerző)2019. október 27. 18:19
Mindenkinek nagyon köszönöm a kedves szavakat!
Fantimora2019. október 24. 12:42
Szépen megírtad kedves Vera. Szívet és Figyelőmet hagytam nálad.
Szeretettel- Erika
kicsikincsem2019. október 24. 12:34
Megható... szívvel gratulálok.
Ilona
John-Bordas2019. október 23. 18:42
Figyelőt és szívet hagytam szép versednel szeretettel,ölel János
feri572019. október 23. 18:16
Megható, nagyon szép alkotás Vera
Nagy Szívvel gratulálok, mint mindíg.
Nagyon szép verseid vannak.
Vera, mától a Figyelőmben követem tovább a verseidet/remélem te is/
Nagy elismeréssel várlak én is a versemnél
Szeretettel
Feri