Szerző
Vers

A verset eddig 60 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. október 27.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Colomanus Parvus

Szerelmes találkozás emlékére

Lelkemet fájón járja át
a magányra csábító
esti nyár,
a hegytetőn állva követem
a hullócsillag útját,
tudom, téged keres,
de a völgyben nem talál,
hol virágok
édes szirmai között
tündérszárnyak bújtatnak el.

A hold járta ösvényen
hozzád sietek én,
remélem, megtalállak,
talán nem játszott velem
az éjszakai délibáb,
előttem virágillatba bújva
nászi avaron rejtve jársz,
holdsugárba öltözve
tudom, engem vársz.

A szerelmet vigyázó
éjszakában
tested hozzám simul,
mint a múló idő,
amikor érzi
a hajnal derengő fényét,
két karomban tartva
csókollak,
magamba szívom tested
örök, édes illatát.

2019. október 15.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Cs.Viki2019. október 27. 20:56

Kedves hangulatú vallomásodhoz szívvel gratulálok! Viki

John-Bordas2019. október 27. 18:04

Nagyon szép verset hoztál olvasásra,ölel János

feri572019. október 27. 15:47

Csodálatosan szép vallomásversed
Szívvel olvastam
Feri

SzaipIstvanne2019. október 27. 15:10

Nagyon szep vallomas, remek versbe foglalva.
Szivvel olvastam.
M.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom