Szerző

Orbán Réka

Életkor: 25 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 94 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. október 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Orbán Réka

Isten karjain

Bizonyságtételem

Mulandóságom múlhatatlan lététől lesz egésszé,
Véges éltem véghetetlenségétől lesz teljessé,
Mert Benne látom jövőm, múltam, jelenlévő napjaim,
Hisz az, hogy vagyok, nem csak látszat,
Isten tart a karjain.

2018. február 28.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


oreka(szerző)2019. november 4. 14:56

@DanyiDenesDezso: köszönöm a hozzászólást

oreka(szerző)2019. november 4. 14:37

@feri57: Köszönöm szépen

oreka(szerző)2019. november 4. 14:37

@gypodor: Köszönöm szépen

DanyiDenesDezso2019. november 4. 13:40

Kedves, Tisztelt Orbán Réka!
- Egyszerre Bizonyságtevő, és Költői Szárnyait Bontogató Ifjú Hölgy!
(64 évesen, két, Tőled idősebb, felnőtt gyermek apjaként javaslom, íratlan szabályok szerint tegeződhetünk is, ha nincs ellenedre…)
Bátorság, ahogy belevágtál a közepébe, s a Poet-ban egy 16 ezer fős, „apró gyülekezetet” választottál Istenről való bizonyságtételed tanújául! Prózai okból ezt a protestáns szokást a történelmük óta csak saját, helyi keresztény gyülekezeteikben gyakorolják a hívek, de Te most költői okból hasítottál magadnak jóval nagyobb részt sokféle vallású ember figyelméből, - ami tetemesebb felelősség, sőt kihívás! Miért?
- Mert „a szó elröpül, az írás megmarad (Verba volant,…)” - válaszolja a régi latin mondás. Én kívánom, teljesüljön ez a vágyad/bizonyságtételed, de óvatosan bánj a fogadalommal, mert az emberek se szeretik, ha becsapják őket visszavont ígéretekkel, hát még az Isten: - ''Ha Istennek fogadsz valamit, add is meg! Mert jobb, ha nem fogadsz, mintha fogadsz, de nem teljesíted. Ne hagyd, hogy a szád bűnbe vigye testedet, és ne mondd az angyal előtt, hogy ez tévedés volt, hogy az Isten fel ne háborodjon a te beszéded miatt, és tönkre ne tegye kezeid munkáját. Mert a sok álomban és sok beszédben sok a hiábavalóság is, ezért féld az Istent!” – figyelmeztet a Biblia Prédikátora – a leggazdagabbnak és legbölcsebbnek tartott zsidó király, Salamon, a Prédikátor könyve 5. rész, 4-7-ig tartó verseiben… (amit, sajnos neki nem sikerült teljesítenie, élete 2. felében hatalomtól, gazdagságtól, dicsőségtől megittasult, buja és bálványimádó cselekedetei miatt.) Nekünk persze nem attól kell félnünk, mint neki, hogy 600 feleség és 400 másodfeleség (nők esetében ugyanennyi férj és szerető) rontja meg egyetlen lelkiismeretünket, hanem pl. jólétünkben, Salamonhoz hasonlóan, hagyjuk magunkat elsodródni az „istentelen mennyiségekkel”, - az ''isteni minőség” helyett! Mire gondolok?... Pl. ha költőnek, írónak készülsz, írhatsz könyvet, 5-öt, 10-et, 100-at, s már azt hiheted, lepipáltad Villont, Dantét, Keats-et, Baudelaire-t, Aranyt, Radnótit, stb., akiknek 1-2 könyvecskéjükből, (- de olyan is van, akinek 1 költeményéből/prózájából -) nem bír betelni gyönyörűséggel az emberiség máig, oly töménységben ontják magukból az éltető isteni poézist évszázadok óta, - függetlenül attól, hogy hozzánk hasonlóan bűnös, beteg, gyarló, sőt szánalmas mókusként keringtek a Nagy Mókuskerékben, - amíg az Örökkévaló meg nem állítja azt, s „igazságos ítéletet ül majd a világ fölött egy arra rendelt férfi által”, a Szentírás szerint. (Apostolok csel. 17:31 Katolikus /Békés-Dalos/ ford.)
Rövid versedből Hölderlin, romantikus német költő aforizmája sugárzik felénk: Az isteniben csak az hihet, aki maga is isteni. Erre az én földhözragadt, testi reakcióim a legjobb bizonyítékok… Már épp kavarogni kezdett a gyomrom első 2 verssorod gáttalan rímpárba torkolló, szédítően igaz didaktizmusától, amikor – csodák csodája! – a befejező soraid (szintén minden költőiséget, és lírát nélkülöző, de) már gyermekien tiszta és természetes gondolattal hidalták át a szakadékot, mely zsigereimben nyílt, hajszál híján versoldalad pánikszerű elhagyására ösztökélve. S ekkor eszembe ötlött Loboczky János művészetfilozófus, Ködöböcz Gábor irodalomtörténész műkritikus által kiegészített definíciója: „az irodalom (a költészet!) egy olyan végtelen szabadságbirodalom, ahol „a szavak a szakadékok, s a tündöklő gondolatok a hidak”. Konyhanyelven: - és most ezt nem a Te versedre értem! – bármilyen szikkadt, vagy eláztatott témát kapál papírra az ember, 1(-2) isteni gondolattal pompás orchideát nyíló termőfölddé kultiválható… Persze ahhoz, hogy ez mindig bejöjjön, s verseid rendre költeményekké válhassanak, tanulni, érlelődni, vívódni, tán még vajúdni kell Neked is esetleg olykor.
Figyelmeztetlek, hogy munkáidat, s merész ívű vágyakozásodat Isten barátságára, nemcsak jó és rossz okokból kíváncsi emberi szemecskék, szívecskék fogják követni, hanem maga a Sátán, e világ démonistene is, - ahogy Krisztus nevezte őt az evangéliumokban – mert esküdt, halálos ellensége a szenteknek, s a Teremtőnkhöz hű, makulátlan, és tisztult életű, önátadott/megtért embereknek egyaránt. Márpedig a Názáreti Jézus sosem tréfálkozott kijelentéseivel a fönnmaradt szentírási, és történetírói dokumentumok szerint. Úgyhogy, mivel a költészet amúgy is kemény, férfias, sőt vérszomjas szakmává aljasult a több ezer éves emberi meghasonlások miatt, kösd fel jól a szoknyácskádat, és ne higgy föltétlenül minden önmagát kellető szívecskének, már csak azért se, mert az isteni ihletettségű bölcs, szerény, őszinte Jeremiás próféta szerint „csalárdabb a szív mindennél, és javíthatatlan, ki tudná kiismerni azt?!” (Jer.17:9, Ökumen. ford.) ( … De most meggyónom, én se bírtam ellenállni ennek a civilizációnkat ránkrogyasztó, versenyszellemet belénktukmáló, köpönyegforgató evilági szokásnak, és 1 szívecskét, 1 szemecskét, meg 1 kedvencecskét én is odakattintgattam Neked! - törvényes választójogú háttérhatalomként, suttyomban… No nem azért, mert Te jobb vagy a Poet ügyeletes vers- és ideg-nyűvő, kölcs-ön-jelölt zseni gárdájától, hanem azért, mert Te még nem dűlhetsz hátra elégülten a keserítően múló idő kemény, de szembeajnározásokkal kibélelt, kényelmes, túlvilágbaringató villamos(hinta)székében… Ám 1000, meg 1000 ilyen talmi csecsebecsétől se riadjál meg, mert nagyon messze van még ez az igazi világ-bolondító Nobel-díjtól, de még a József Attila szelleme által élesre sem köszörült, magyar irodalmi Balassi-kardtól is!... amit amúgy se fogadhatnál el jó keresztényként, nem akarván Te miszlikbe vágni ilyen hadiszerszámmal még szimbolikusan se senkit!)
Lehet, hogy e pársorosoddal váltál meggyőződéses felnőtté? Ha igen, már rájöhettél, hogy e világon – kétpólusú volta miatt (jó és rossz, mint a mesékben) – semmi, és senki se teljesen az, aminek látszik, vagy mutatná magát. Sajnos, ez önmagunkra is igaz lehet… hacsak - gonoszságba édesült vattacukor-világunk majszolgatása helyett meg nem fogadjuk az egy élő, igaz Isten Fiának szeretet-parancsát, és aktív szellemi harcra buzdító utasításait,… még Mammon-imádattal, karrierizmussal áltatott énünk ellenében is!,… mert Ő, az AtyaIsten (Eloah, Elohim-ok Él-je: Isten-ek Isten-e) utáni legnagyobb IstenFiú (Elohim), Ő „NEM azért jött, hogy BÉKESSÉGET bocsásson a földre, HANEM hogy FEGYVERT” – a saját elmondása szerint. (Máté 10:34-39 Károly ford.)
… De hogy ezt miért pont a „Béke Fejedelmeként” nyilatkozta ki 2000 éve, arra tökéletes válasz és bizonyság e próféciának a történelmi „kereszténység” aktív részvételével zajló, hatalom- és fegyver-központú, kirekesztésre építő, bűntől, képmutatástól, testvérharctól, s vértől csöpögő beteljesedése lett.
Üdv és köszönet, amiért ezek ellenére beavattál (velem együtt másokat is) Jóra való erőfeszítésedbe, egyúttal zsengéidbe!
Dénes
Kelt.: 2019. nov. 4-én a Föld nevű bolygón, ahol a homo sapiensnek olyan fajtája él, mellyel kapcsolatban a 20. század első felében George Bernard Shaw ezt állította: - „Nem tudom, élnek-e emberek a Holdon, de ha élnek, akkor a Földet használják elmegyógyintézetnek.” - Ám téged keresztényként ez se ingasson meg, mert meg van írva a zsidó-keresztény Bibliában: „a világ ’bolondjait’ választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a ’bölcseket”… (1 Korinth. 1:27,21; 3:18-20 Károly ford.)
(? - !)

feri572019. október 29. 06:54

Csodálatosan szép alkotást hoztál megint, megérintett, nagyon tetszik.
4. Szívvel gratulálok és jelöllek kedvencemnek.
Réka, mától a Figyelőmben követem tovább a verseidet/remélem te is/
Nagy szeretettel várlak én is a versemnél
Nagy elismeréssel
Feri

gypodor2019. október 29. 05:53

Szép gondolaT
Gyuri

oreka(szerző)2019. október 28. 20:44

@MrNemhiszemel: köszönöm a figyelmet

MrNemhiszemel2019. október 28. 19:53

Átéreztem.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom