Szerző

Aranyodi Zoltán

Életkor: 52 év
Népszerűség: 50 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 66 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. október 29.
A vers helyenként a szerző szándéka szerint nem követi a magyar helyesírás szabályait.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Aranyodi Zoltán

Fölfelé

a színes avaron

veled álmodtam az éjjel
- közel negyven éve nem láttalak -
nem tudom, honnan kerültél oda...
mellém, testközelbe,

bal oldalamon sétálsz
szürke melegítőben, fogod a kezem,
mely viszont simítja a tiédet.
minden oly nyugodt, harmonikus,

baktatunk fölfelé
a tökéletes tér-idő alkotta helyre,
- meg is állapítjuk -
hol kislányom jobbról
karolja a végtelent,

ősz van. enyhe szélben falevelek
szállingóznak szépen, lassan
a megannyi színbe öltözött avarra.
makulátlan az egész.
szavak nélkül is érezzük
kezünk édes játéka közben,
összetartozunk,

soknak tűnő idő röppen el
eme meghittségben, ám
megérkezésünkkor te eltűnsz...
ketten maradunk a gyermekkel.
segít keresni, sehol nem találunk,

aztán ismét felbukkansz.
kiöltözve, kifogástalan sminkkel,
a legszebb ruhádban. felejthetetlenül
gyönyörű mandulaszemeidben
visszatükröződik a lenyugvó nap sugara.
elveszek benne,

egy jóvágású úriember a kísérőd
- tán a férjed lehet -
márkás öltönyben, szövetkabátban,
sildes sapkában feszít mögötted
beláthatatlan távolságra,

utasítóan néz rád,
te követed tíz méternyire.
indultok valahova, nagyon messzire.
búcsúként ismét összeakad tekintetünk,
benne a világ
összes szívdobbanása.
tudjuk, egyek vagyunk,

ti eltűntök a levélhullásban,
mi kitöltjük a helyet,
melyből jelenleg kiszakítottak.
fájdalmasan hiányzol,

felébredek, az érzés nem szűnik,

azt hiszem, végérvényesen
beléd estem séta közben. fölfelé.
azóta is bennem élsz,
bárhová vet a sors,
viszlek magammal,

viszlek magammal
a határtalanságba, hol
újfent eggyé válunk.
visszavonhatatlanul, mindörökké.
addig is hálával suttogom naponta
többször az éterbe:
- köszönöm, szeretlek!

Bükkszentkereszt, 2019. október

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


zoltan.aranyodi(szerző)2019. november 1. 08:05

Köszönöm szépen!

elena152019. október 31. 13:15

Drága Zoltán

Gyönyörű versedhez szívből gratulálok.
Köszönöm , hogy olvshatlak.
Sok szeretettel Elena

zoltan.aranyodi(szerző)2019. október 31. 04:17

Köszönöm!

lanyigeza2019. október 29. 19:42

(2) Kedves Zoltán!
Nagyszerű versedet szívvel, szeretettel olvastam.
Géza

John-Bordas2019. október 29. 17:54

A második szivvel olvastam szép versedet,ölel János

1-9-7-02019. október 29. 16:42

Nagyon szép versedhez első szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom