Temető csendjében
Körülölel a csend, mindenhol nyugalom,
Csak álmodozom a régmúlt dallamokon.
Amit énekelve szavaltál csakis nekem,
Hogy vidámak legyünk, oly` könnyeden.
Lényeden átsugárzott a tenni-akarás,
Nem volt ott soha semmi fennakadás.
Mindenkinek segítettél unos-untalan,
Tűrtük, bár többé-kevésbé nyugtalan.
Most már csak emlék vagy nekem,
Érzem, itt vagy velem, testtelen,
Behunyt szemmel téged látlak szüntelen,
Fák susogásában hallak hangtalan.
Temető csendjében emlékezem,
Töprengek régmúlt emlékeken.
Lényed elhalványul szép` lassan,
Ennyi maradt nekem, kimondhatatlan.
Körülölel a csend, mindenhol nyugalom,
Virágok hervadoznak a sírodon.
Én meg csak állok és merengek,
Ahogy átadlak a történelemnek.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
ditte1422019. október 30. 08:52
Kedves Feri! Mély szeretetről tanúskodik versed, az én olvasatomban. Sallangmentes, megható, szép megemlékező versed nagy-nagy szívet érdemel, és gratulálok hozzá: Erzsébet
''Most már csak emlék vagy nekem,
Érzem, itt vagy velem, testtelen,
Behunyt szemmel téged látlak szüntelen,
Fák susogásában hallak hangtalan.''
John-Bordas2019. október 29. 23:10
Szép vers,örülök,hogy olvashattam,ölel János
Angyalka732019. október 29. 22:45
Gyönyörű verset hoztál, gratulálok hozzá!
Üdvözlettel Melinda
Törölt tag2019. október 29. 22:06
Törölt hozzászólás.