Szerző

Pellei

Népszerűség: 101 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 171 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. október 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (26)

Pellei

Anyám volt...

A négy testvér emlékére

Anyám volt. Az Édes, az Ágnes, az Ágica.
Úgy van előttem, ahogy utolsó éve kicsinyre gyúrta.
Csont-ritkult páncélján menekülő teste
csecsemőpózban kuporgott pihegve,
s elfért már pehelyből-párnáján.
Szorító,
szorított emlék
a markába forduló, kopottas fotó.
Másolat portréja fejvégtől, tekintetet vonzó.
Megfogott gyermekként a követő, de sohasem rám néző kép,
a fekete kalapos, különös, szomorú, szép.
Alatta feszület ezüstje hordoz messziről fényt.
Általa
együtt és külön
a két anya.

Takaró szélén mindig-kész zsoltár apai örökség
- sokat forgatott, becses, nagy érték.
A megfogyott világa befért egy szobába - látótérkitöltő időpanoráma:
emlékláncban arcok, kreatív kéznyomok, aprócska fontosok.
S csak szükséges bútor, kapaszkodó, óvták
léten billegő, törékeny voltát.
A közeli asztalka teteje megrakva,
sütemény, gyümölcsök, szívószállal tea,
a szemüveg, gyógyszerszortiment s a vészhívó - odébb.
Látom értük nyúlni ráncokba sorvadó, vékonyka kezét.
Odakinn sokan hiányolták.
Húgom és templomos szomszédja vigyázta napját.
Falióra puha kattogása mérte altató csendjét a kies lakásra,
míg a délelőtt függönyszűrt pásztája lassacskán felkúszott arcára.
Tudta, hogy ott ülök mellette.
Csak ujjával érintve jelezte,
érez
és mozdul a tudata.
Mint ki álmát még folytatja, belül és messzire utazott fókusza.

- Nem tudom, kisfiam, talán már meséltem?
Egy hős volt a testvérem!
Tizenkettő múltam, meghalt édesanyám.
Ott maradtunk négyen anyátlanul, árván.
Ám végigkísért minket a nagy testvértekintet...
Hogy szeretett minket!...
Kántor-tanítóként végzett édesapa, módot adott nekünk nyírségi faluja.
De mindenünk elvették! Oroszt taníthatott, mert Borsiban született.
Az új világ kivetett.
No és a háború...
Sok kimerült, sérült hadilovat ápoltunk kert alatt.
A fiúk vizet hordtak, abrakot, Tibor sebeket tisztított.
Orvosnak készült, Isten tehetséget adott.
Erős, okos fiú, még csak gimnazista.
Tíz perc vonatozás a városi iskola.
Egyszer nem ért haza a szokott idején,
csak éjszaka közepén gyalog jött szegény.
Begyűjtötték őt is "málenki robotra",
öreget, fiatalt tuszkoltak vagonba.
Próbált szabadulni.
Kérte, hogy engedjék kicsikhez hazatérni...
Nem! A puskatus volt válasz... De megszökött.
Bujkálva vonat alatt - az a nagy, magas fiú - és hazajött!...
A beszéd fárasztó, a levegő kevés lett.
Gondolatszellő mosolya arcán selymet szelídített,
- Emlékszel? Nem tudtál tegezni. A kicsik régóta, de te, addig soha...
Kértelek, nehezen bele is egyeztél... Emlékszel? Az utcán...
Egyszer csak fordultál - nem megy, édesanyám...

És beszélt még.
Bogozta, oldotta emlék-szép kötelét,
mentette nekünk szeretet-erejét.
Aztán csendesedett.
Megcsókolta élten át hiányolt édesanyát,
a gyűrött kép mellé bújt, elmondott egy imát,
oldalán átbillent, újra kicsinyke lett.
Álmában ismét csodákat keresett...

Elment.
Odafenn lehet már kislány.
És boldog a négy testvér
anyai glórián.

Óh! Ha tehetném,
ha akarhatnám tegezni,
ezután se tudnám...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


zelgitta12019. november 26. 15:47

Végigolvastam, nagy odafigyeléssel és értô tisztelettel.
Szépen, csodálattal mesélsz örök emléket állítva édesanyádnak.
Valóban ❤- el, ahogy egy lélegzetre elolvastam.
B.

ciprus2019. november 15. 17:11

Nagyon szép!

Golo2019. november 12. 17:13

Radmila 24

Agi632019. november 3. 08:07

Meghitt, fájdalmas versednél nagy szívet hagyok!
Ági

200310212019. november 2. 09:16

Nagyon szép szomorú hangú versedhez szívvel gratulálok várlak én is a verseimnel szívvel: Dominik

Motta2019. november 1. 19:21

Szomorú, szépen megírt emlékezésedet szívvel olvastam.
Motta

Bugatti3502019. november 1. 17:37

Szép verssel emlékezel.
Szívvel olvastalak.
István

1111112019. november 1. 12:41

De szépen emlékszel az ''anyai ágra'' kedves Laci, szívesen olvastalak. Piroska

BakosErika2019. november 1. 12:28

Szép verssel emlékezel.
Szeretettel olvastalak.

m.falvay2019. október 31. 21:24

Gyönyörűszép szomorú sorok .
Szívvel Miki

1-9-7-02019. október 31. 18:25

Szomorú nagyon szép versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó

kicsikincsem2019. október 31. 15:48

Megható emlékezés... Szívvel gratulálok.
Ilona

orok.szerelem552019. október 31. 13:37

,,Óh! Ha tehetném,
ha akarhatnám tegezni,
ezután se tudnám...''
Szívszorongató, megható, méltó szép emlékezésed Édesanyádra, kedves Laci, szívvel, szeretettel olvastam!
Kiemelkedő, remek alkotásodhoz szívből őszinte elismeréssel gratulálok!
Üdvözlettel, tisztelettel: Margit

41anna2019. október 31. 10:43

❤ 11, megható soraid mellett szívecském hagytam! Melinda

kokakoma2019. október 31. 10:00

Szívet megszakító emlékezésed nagy tisztelettel, szívvel olvastam. János

donmaci2019. október 31. 08:30

Szomorú versedet szívvel olvastam. Józsi

Pflugerfefi2019. október 31. 08:21

Kedves Laci!
Így emlékezni, csak Te tudsz!
Döbbenetesen szèp sorok, melyekben az élet,
a szeretet az elmúlàs kèpeit fájó köntösbe csomagoltad!
Nagyszerű alkotá!
Szívvel szeretettel tisztelettel gratulálok!
Feri.

feri572019. október 31. 07:45

Szomorú, tragikus szívszorító versed átéltem
Szívvel olvastalak
Feri

gypodor2019. október 31. 07:09

Az egyik legmeghittebb , szívet érintő vers az ALKALOM-ra!!!!!
Nagy szívvel
Gyuri

Zsuzsa03022019. október 31. 06:05

Szívszorító alkotasod szívvel, szeretettel olvastam! Kellemes napot kívánok: Zsuzsa

anci-ani2019. október 30. 23:38

''- Nem tudom, kisfiam, talán már meséltem?
Egy hős volt a testvérem!
Tizenkettő múltam, meghalt édesanyám.
Ott maradtunk négyen anyátlanul, árván.
Ám végigkísért minket a nagy testvértekintet...
Hogy szeretett minket!...''

''Orvosnak készült, Isten tehetséget adott.
Erős, okos fiú, még csak gimnazista.
Tíz perc vonatozás a városi iskola.
Egyszer nem ért haza a szokott idején,
csak éjszaka közepén gyalog jött szegény.
Begyűjtötték őt is ''málenki robotra'',
öreget, fiatalt tuszkoltak vagonba.
Próbált szabadulni.
Kérte, hogy engedjék kicsikhez hazatérni...''

Megrendítő, szomorú tragikus történet,
melyet a betegen fekvő drága Édesanya mesélt el....
Szívszorító versed nagyon megérintett!
Szomorú szívvel, meghatódva olvastam szép emlékező versed:
Anci

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom