Szerző
Vers

A verset eddig 30 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. október 31.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Benyusz Viktória

Érzem

Megöl mindent
szépen lassan a csend, a magány.
Lelkem éjjelente érted kiált,
álmaimban hozzád bújik, visszajár.
Így élek s lassan felőröl vágy.
Oly nagy a csend, rideg,
fagyos körülöttem minden.
Megtört szívem fájón sajog,
arcomról könnycsepp rácsorog.
Meghalni készül a szerelem.
Még fel-felpattanó szikrák,
fellobbanó vágy,
de szépen, lassan
mindent megöl a magány.
Átölellek, de huss, már el is illantál.
Aranyfonálból szőtt álmaim lassan
szétfoszlanak, s nem marad más,
csak a csend, a magány.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Khadija2019. november 1. 09:10

Szép
Szivvel
Angelika

Zsuzsa03022019. október 31. 14:23

Csodás alkotasod szívvel, szeretettel olvastam! Kellemes napot kívánok: Zsuzsa

feri572019. október 31. 13:48

Gyönyörű versedet Viktória
Szívvel olvastam
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom