Szerző

Horváth Clarissa

Életkor: 16 év
Népszerűség: 17 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 74 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. november 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

feri57, Motta, Motyo01, 1 láthatatlan tagunk

Horváth Clarissa

Önmagamtól való félelem

Üres szobában elsuttogott szavak,
Fehér, monoton, összenyomó falak.
Fájdalmakkal telis-tele, magányos napok,
Az eltorzult, zord világban a magam rabja vagyok.

Zokogva alszom el, hiába is tagadnám,
Fénytelen szobában a sötétség, mi borul rám.
Félelem az ismeretlentől egyszer talán felemészt,
Bár megszűnne, valahogy a mindennapi rettegés.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Motta2019. november 6. 21:47

Talán, ha mosolyogva aludnál el....
Szívvel olvastalak.
Motta

donmaci2019. november 4. 20:52

Nagyon jól versbe írtad! Szívvel olvastam: Józsi

feri572019. november 4. 10:29

Nagyon szép önismereti versed
Első Szívvel olvastam
Feri.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom