Ősz
Október van, és én itt vagyok.
A csendes eső hangját hallgatom.
Már nem fájnak a síró dallamok,
A hamis érzelmeket otthagyom.
Ez kedves valóság, őszi eső,
Levelekről hulló égi áldás.
Cseppje szépség, hangja ősi erő,
Múló időkben kicsiny megállás.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
karolyfi(szerző)2020. április 22. 07:01
Köszönöm Anna. :)
Callypso2020. április 21. 16:29
Csodálatos kincset és nyugalmat fogalmaztál ebbe a gyöngyszembe, élmény volt olvasni és belefeledkezni! Szeretettel, elismeréssel gratulálok és ragyogó, ihletdús délutánt kívánok, drága Zsófia! Ölellek! (:
kodrane2019. december 2. 10:57
Remek vers! Szívvel olvastalak!
Motta2019. november 9. 17:04
Szép ez az ősz.
Szívvel olvastalak
Motta
miriam2019. november 7. 21:29
Valahogy az ősz mindig az elmúlást juttatja az ember eszébe... de tetszett, hogy itt egy egészen ''másfajta őszről'' olvashattam, amelyben inkább szépség rejlik... Gratulálok versedhez! Miriam
karolyfi(szerző)2019. november 6. 00:29
@John-Bordas: Kedves János, köszönöm.
karolyfi(szerző)2019. november 6. 00:28
@SzaipIstvanne: Köszönöm, Mária.
Törölt tag2019. november 5. 17:37
Törölt hozzászólás.
John-Bordas2019. november 5. 16:35
Nagyon szépet írtál,öröm olvasni,óriási első szivvel gratulalok,ölel János