műanyagtalp
oldalt:
kéklő folyásirányt ásító szél
korlát majd a korlátlan
fent:
egy véres edzőcipő
amivel a téglaszáraz
városállam
épp rám taposni készül
alattam:
por és beton
belül:
divergens
monoton
csapongás
cselekmény:
masszaként ömlök
le a villamosról
petőfi híd
budai hétfő
egy porszemet eltaposok
nevetek
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Seelensplitter2019. november 16. 15:12
Kedves Krisztián!
Ismét csillogtatod elvont, absztrakt, gondolkodásra késztető tehetségedet.
Ismét egy olyan alkotást hoztál, amit az emberek zöme nem, hogy első, de második olvasásra sem fog igazán megérteni.
De ezzel nincs is gond, a kortárs művészet, azt hiszem, pontosan erről szól (Akár a festészetet, szobrászatot, építészetet, akár a drámát, vagy a lírát nézzük).
Üdvözlettel: Seelensplitter
Callypso2019. november 11. 07:22
Ez sem az a vers, melynek minden részletét első olvasásra megértjük, viszont az irányt remekül megmutatod benne... Szeretettel gratulálok és kellemesen békés, ihletdús hetet kívánok, kedves Krisztián! (:
m.falvay2019. november 6. 19:33
Szíves mosollyal .
Miki
lanyigeza2019. november 6. 13:11
(1) Szívet adok versedre.
Géza