Szerző
Vers

A verset eddig 51 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. november 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Németh László (nlacka)

Félhomály

Újra leszállt az éj, megint eltűnt a fény.
Egyedül rohanok én a végtelen semmi közepén.

Magam vagyok... de mégsem.
Itt érzem őket... közel egészen.

Lelkembe marnak, visszahúznak a sötét karok.
De nem hagyom magam, továbbrohanok.

Csak tudnám, hogy miért, hogy ezzel mit akarok.
Lehet, abban reménykedem, hogy egyszer itt maradok.

Üres a lelkem, sötétség bennem.
Emlékek kergetőznek, zúgnak fejemben.

Kiszívja lassan minden erőm, fáradok.
Elvesztem. Hol vagyok? Merre járhatok?

Végleg elnyel a kiürült táj.
A mélység, a csend, a félhomály.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


yanouz2019. november 8. 12:03

Gratulálok a versedhez, mélyen belül megérintett.
Figyelemmel foglak követni.
Üdvözlettel
Janó

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom