Szerző

Poloznik Dávid

Életkor: 18 év
Népszerűség: 16 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 32 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. november 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Poloznik Dávid

Mire elhal a hajnal...

Mindig eljön ez a csoda,
Pillanata némán különleges,
Ébredésemkor találom,
Mindig megkeres.

Rejti a kopasz fákat,
Más ez a világ,
Remény a mának.

Fényes köd falja,
Lassan lakik jól vele,
Mikor még vörös az ég alja,
Bántja arcom a múlás szele.

Október meghalt,
Mi lesz?
Eszem megcsalt.

Könnycseppeket rajzolok,
Ajkamra pedig csókokat,
Szívembe szöget akasztok,
Lelkemre pedig gúnyokat.

Kitűzöm magam
Mindenki elé!
Mert szavam adtam.

Hadd lássa a minden,
Mit én valaha gondoltam,
Mit nyomorultan reméltem,
Hogy kiért kegyetlenül fáradtam.

Vesse rám fényét!
A zord idő kegyvesztetten,
Döfd! Döfd belém a pengét!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


pdavid2001(szerző)2019. november 6. 20:12

@John-Bordas: köszönöm :)

John-Bordas2019. november 6. 17:50

Érdekesek a kepeid,egyediek,ezért szívet kaptál hozza,ölel János

pdavid2001(szerző)2019. november 6. 15:30

@feri57: Mint mindig.... igen.
Köszönöm!

feri572019. november 6. 15:23

Szomorú szép alkotás, mint mindíg
Szívvel gratulálok
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom