Szerző

Horváth Roland

Életkor: 20 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 46 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. november 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Horváth Roland

Árnyék

Visszariadtam tudatlan,
Nem tudván, lehet, nem lehet,
Csak töprengek, lehetnék-e karodban.

Senkire, csak önmagamra haragszom,
Tétlenül s tagadva érzek,
A szív súgja, várjon s halasszon.

Míg az ész erőlködik és kifullad,
Tudassam mindazt, amit érzek,
Később tán a seb begyógyulhat.

A remény volt az első halott,
Tudván, kezdetben vesztettem,
Mikor beismertem, az érzelem elkapott.

Harcolnom kell, úgy vélem
Magammal és az érzéssel,
Mert barátságunkat féltem.

Ordítana a száj, de a lélek üvöltése elnyomja,
Az álarc mindezt elfedi, mit fenntartok,
Vajon meddig, majd az idő megmondja.

Kiléptem az árnyékból,
De nem sütött a Nap.
Elgyengülök a bizonytalanságtól.

Visszalépek az árnyékba, és maradok
Ábrándokkal és a kétséggel,
Míg el nem tűnik a köd, harcolok.

2019. április 25.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom