Szerző

Magyar Alexandra

Életkor: 17 év
Népszerűség: 15 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 71 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. november 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Magyar Alexandra

A lélek börtöne

Szűk folyosó. Sötét van,
és dermesztő hideg.
Mind, aki csak erre jár,
átfagyottan remeg.

A kabát már nem segít,
a bűnös a tudat.
Akármennyi ruhában
áthat a bűntudat.

Eltévedvén idejut
a szomorú lélek,
hol az árnyak mélyében
csatáznak a rémek.

S merre itt a kijárat?
Nos, jogos a kérdés.
Rég még hittem a fényben
az alagút végén.

De már felnőttem.
Reálisan látok.
Nem lehet megváltani
a sötét világot.

Ülök a porban, vetvén
hátamat a falnak,
azon gondolkozom,
néhányan mit akarnak?!

Látom a lehelletem,
mégsem érzek semmit.
Se hideget, se nyomort,
majdcsak az idő segít.

2019. október 18.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


wanderingcloud72019. december 7. 09:58

Nagyon szép ez a vers, én szívvel és figyellővel olvastam.
Üdvözletem: Cumulus Vándor Felhő

Golo2019. november 13. 15:27

Radmila 5

41anna2019. november 11. 20:29

❤ 4, nagyon szomorú soraid mellett szívecském hagytam kedves Alexandra!
Melinda

kicsikincsem2019. november 11. 16:29

Szomorú... Szívvel olvastam, gratulálok.
Ilona.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom