Szerző

Bozóky Balázs

Életkor: 39 év
Népszerűség: 41 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 142 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. november 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető vagy átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Bozóky Balázs

Ady: 100

Ady Endre halálának 100. évfordulójára

Ha sétálnál most egyet a Kőrös parton,
Könny csordulna szemedből az útra,
100 éve meghaltál, és román lett a város,
És a Sas palotában "curáj" zenét húznak,

Az Emkében arany keretben fociznak a tévék,
Giccses asztalok tehetséges földművesekkel.
Szavad elakadna a színházra nézvén,
Hol több már a román zászló, mint az ember.

A cukrászdából múzeum lett,
5 lejért láttam kalapod, asztalod, zongorád,
Sivár hangulatú, nyomasztó üzlet:
Kopott plakátok, lepusztult utcák,

Mintha tornádó büntette volna:
Romos épületek közt ritka a magyar szó,
Elfújta a szépet, a költőt, a múltat,
Rímtelen hanggal vált el rossztól a jó.

Az is lehet, hogy kacagnál,
Hisz valóra vált jóslatod:
Csúcsából lett bizánci kupleráj,
Bohém esküvőből véres disznótorod.

Kamionsofőrök rágják a darálthúst
Lelked kacskaringós erdélyi ösvényén,
Bányászok szemétdombja már az az út,
Ahol karácsonyi éneket regéltél.

Mégiscsak száll új szárnyakon a dal,
Mit elátkozott százszor Pusztaszer,
Születik, választ és él a magyar
Ott, ahol már magának sem kell.

Tudod, ha most felköltöznél Pestre,
Szemedben még izzana a fény:
Vidékre vágynál újra tiszta hittel,
Hogy nem volt ez az ország, hanem lesz még!

Most bolondját járja itthon a világ,
A nemzet zártosztálya Magyarország,
Versed a kulcs, ahol ez a cella már
Nem enged és fájón mar a honvágy.

Most szerencsejátékos senkik idéznek
Hibásan, selypítve verve mellüket,
Mély és erős szelek gyűlnek,
A lélek várja az esőt, a tisztító vizet,

A történelem egyenes labirintusának végén
Nyugalmat a meggyalázott sírok felett,
Vágtázó paripával szilajan állj most a nép élén,
Győzelemre születik, kinek halálától is rettegnek.

100 éve már, hogy az ugar még ugarabb.
Pusztítja a lelket a tegnap és a holnap.
Ellepi az eszmét az örök sötét,
S titkon remélik, hogy nem ok nélkül vannak.

Mit bánom én, ha pénzért írtál,
Vagy csókért, hatalomért, bosszúból.
A történelmet sosem azok írják,
Akikről az valójában szólt!

Halhatatlanul lángolsz népem sírján,
Örökmécsesed lángra gyújtja a szívet,
Bár 100 éve meghaltál, él még az a város,
És újult erővel törli le a könnyed.

Budapest, Virányos - 2019. július 3.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Kincso112020. október 10. 18:55

Nagyon szép vers. Méltó Ady szellemiségéhez.

Mary052019. november 13. 22:56

Nagy szeretettel,tisztelettel jelöltem kedvencnek versed kedves Balázs !
(5)Marika

barnaby2019. november 12. 22:40

Nagyszerű, és aktualitással bíró vers. Szeretettel gratulálok:b

John-Bordas2019. november 12. 21:12

Versed időszerű és jó,szivvel olvastam,ölel János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom