Szerző

Vigh Attila (Zetor)

Életkor: 32 év
Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 63 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. november 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Vigh Attila (Zetor)

Nem ismerlek

Nem ismerlek, mégis hozzád húzok,
Közeledni nem tudok, rövidek a láncok.
Nálad van a kulcsa minden lakatnak,
Kinyitod vagy megtartod magadnak?
Vagy eldobod, hogy ne találja senki,
Pedig az egyik szívemnek kulcsát rejti.

Nézem, ahogy édesen mosolyogsz,
Látom, ahogy tőlem egyre távolodsz.
Mennék, de fogva tartanak a láncok,
Szellemek járnak körülöttem táncot.
Szívemnek utolsó dobbanását várják,
Ami az utolsó pillanatig rád vár!?

Látom, ahogy magasan szállsz az égben,
Én mégsem szeretném behúzni a féket.
Ha feladnám, fájóbb lenne, mint a halál,
Ha elmennél, nem maradna csak a magány.
Végtelen űr, ami betöltetlen marad,
Újra magam köré építek egy falat.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Zsuzsa03022019. november 13. 21:10

Szép vágyversed szívvel, szeretettel olvastam! Kellemes őszi estét kívánok: Zsuzsa

John-Bordas2019. november 12. 21:03

Versed tetszett,első szivvel gratulalok,öle János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom