Szerző
Szegedi Anna

Szegedi Anna

Életkor: 21 év
Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 44 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. november 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

1-9-7-0, Csendhangjai, feri57, John-Bordas, K_szasza, 1 láthatatlan tagunk

Szegedi Anna

Ebihal vagyok

Sáros pocsolyámban egyre oda-vissza úszva,
Ezer testvérem brekegését halálra unva
Töltöttem unalmas napjaimat egymás után,
Gondoltam, hogy ezer közül csak egy vagyok csupán.

Egy nap aztán minden más lett,
Életem nem volt többé nyeszlett,
Mert pocsolyámtól nem túl messze
Megjelent egy aranyló lepke.

A lepke te voltál, én drágám,
És még közelebb kúsztál hozzám,
A féltérdedet a földre támasztva
Kiemeltél onnan, engem választva.

Ebihal voltam én még és nem több,
Unalmas és hétköznapi, mint a legtöbb.
De minden nyomban megváltozott miattad,
Mert melletted lepkének éreztem magamat.

Csak rút és haszontalan voltam,
De mintha ez tekinteted elkerülte volna.
Ennek elébe én értetlenül álltam,
Megvilágosodásod napját egyre csak vártam.

Senki sem értette, mit akarsz egy ebihaltól,
Mikor egy egyszarvú is elalél attól,
Ahogy gyönyörűséged szikrázik,
S ettől mindenki csak rád vágyik.

Sokszor abban én is kételkedtem,
Hogy vajon mit is látsz te bennem,
És eszem arra a gondolatra rákap,
Hogy összekevertél a rút kiskacsával.

Annyi sugárzóan szép lepke van még szerte,
Neked közülük kellene választanod egyet.
Mert a rút kiskacsával ellentétben
Én mindig béka maradok jórészben.

Többi lepkével is sok időt töltesz,
Önbizalmam ettől egyre csak csökken.
Hiszen tudom, hogy ők is maguknak akarnak,
És csak remélni tudom, hogy hoppon maradnak.

Persze félelmemnek nincs is valós oka,
Az egész csak a fejemben van darabokban.
De ez ettől válik valóssá a számomra,
Hogy az agyam ezeket csak kitalálja.

Eszem hiába tudja, hogy csakis az enyém vagy,
Szívem érzi, hogy csak a szemed nagyon vak.
A tudat, hogy az életem a te kezedben van,
Visszavet engem oda, ahonnan elindultam.

Sáros pocsolyámban oda-vissza úszva
Vártam, hogy te mikor jössz el értem újra.
Mikor végre megjelensz, azt érzem, mint minden alkalommal,
Hogy téged szeretlek a világnál és mindennél is jobban.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kodrane2019. november 15. 16:19

Na ezt jól megírtad! Szívesen olvastam!

1-9-7-02019. november 14. 11:24

Nagyon szép vágyversedhez szívvel szeretettel gratulálok Anikó

John-Bordas2019. november 13. 21:03

Szivvel és Figyelovel köszöntelek,versed egyedi,kissé kusza ugyan de szórakoztató,várom további verseidet szeretettel,ölel János

donmaci2019. november 13. 19:55

Nagyon szép vágyversedet szívvel olvastam: Józsi

feri572019. november 13. 18:48

Első versed elbűvölt, nagyon szép alkotás Anna
Szívvel jelöllek kedvencemnek
Anna,nagy szeretettel várlak én is az új versemnél
Üdvözlettel
Feri

Csendhangjai2019. november 13. 18:32

Isten hozott az alkotók táborában! Máris jó verset hoztál, s én kívánok, további ihleteket!

Az első szívet én adom, és figyelőmet is.

Szeretettel ölellek:

Klára

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom