Hűvös Hűség
Járnék én más vidéken,
De ott sem volna könnyebb,
A szívem súlya
Mindenhol szárba szökken.
Vihetem én erre-arra,
A végtelen sztyeppére
Vagy a fagyott tajgára,
Sehol nincs már menedéke.
De azért mégse,
Volna itt egy hely,
S nem máshol a világon,
Egy gyönyörű hely.
Az idő rohan mellettem,
Fellök, mint reggeli késő,
Igyekszik, majd tolakszik,
Nincsen elé lépő.
Magába vesz a múló táj,
Bíbor színű ege hideg,
A kopaszodó ősz magában áll,
De szép mindenkinek!
Régi, lehullott szerelmek,
Koszosan elmúlt lelkek,
Fáradt érzések,
Alkonyati reszketések.
Hol jár most a nyár?
Hisz rég halott már,
Merre szórja vágyát,
Hol adja szerelmesek vágyát?
Itt nincsen már jele,
Nem maradt senkije,
Most szeles ősz van,
Nekem csak Ő van.
Szeretlek, te ősz!
Hozd el te nekem!
Kit vár szívem, lelkem.
Ki nélkül Nap sincsen.
E fagyos évszak lesz szerelmünk,
Fagyottan, reszketve ér össze életünk,
S nem olvad meg többé,
Csak a fagy húz minket összébb...
2019. október 16.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
pdavid2001(szerző)2019. november 14. 05:37
@John-Bordas: köszönöm szépen!
John-Bordas2019. november 13. 20:54
A 4 és szivvel olvastam szép versedet,ölel János
pdavid2001(szerző)2019. november 13. 19:19
@kicsikincsem: Köszönöm szépen :)
kicsikincsem2019. november 13. 19:10
Szívvel olvastam kedves Dávid, gratulálok a vershez.
Ilona
pdavid2001(szerző)2019. november 13. 18:51
@feri57: Köszönöm szépen :)
feri572019. november 13. 18:45
Szomorú, nagyon szép alkotásod Dávid
Szívvel olvastam
Szeretettel várlak én is az új versemnél
Üdvözlettel
Feri