Szerző
Vers

A verset eddig 76 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. november 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

feri57, Kalmandy.Klaudy, 1 láthatatlan tagunk

Alexander R. Coney

A változás szele

Ismerős szél fúj e tájon.
Hatását most mégsem várom.
Eddig álltam erejét.
Nem firtattam velejét.

Fújt már máskor, köszöntöttem.
Bánatomban, örömömben.
Bíztam benne, bármit hozzon.
Nincs semmim, mit elfújhasson.

Hogy árthatna, én nem hittem.
Ha volna is, mit elvigyen.
Egy értékem sosem leled.
Gőgös bolond így hihetted.

Újra érzem, jeget hoz.
Hozzáér az alaphoz.
Ismerős, de másmilyen.
Értem jött, hogy elvigyen.

Ember vagyok, most már értem.
Nem áll meg, ha szépen kérem.
Mikor e szél fúj, már tudom jól.
A mát viszi el holnaptól.

Félek tőle, rettegek.
Magányomban reszketek.
Nincs most otthon, ami védjen.
Végigsöpör holt vidéken.

Elvihetsz, már nem félek.
Nagyságoddal felérek.
Hiába törsz, ahogy haladsz.
Egy értékem, velem maradsz.

Míg felkapsz és az égbe löksz.
Értékem, te meg nem szöksz.
Ha ott fenn én mást is lelnék.
Mit nem ígértem, nem felednék.

Ha letesz majd és megélem.
És engem meghagy egészben.
Hogy hozzád sodor, remélem.
Mit nem kértél, majd bevégzem.

2019. szeptember 2.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572019. november 18. 09:46

Nagyon szép magány versed
Szívvel olvastam
Feri

MolnarEva2019. november 18. 09:35

Nagyon szép

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom