Szerző

Illés Gábor (smoke86)

Életkor: 33 év
Népszerűség: 20 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 94 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. november 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (9)

Illés Gábor (smoke86)

Harmónia

Keserédes emlék az út, mi pezsgő,
Min járni kél az ember, mind az esendő.
Tapasztal örömet, bánatot, mégis csak halad,
Szert tesz tudásra, titokra, csak az idő szalad.
Nappalok hajtják, az esték követik, hátha,
Néz, el a távolba mereng, olykor pillant hátra.
Bódult világ öleli, a jövőkép benne messze még,
Múlt a jelen, a pillanat, mi elveszett, emlék rég.
Őrizd meg magadnak, Te, Te, végtelen,
Számtalan szempár néz fel s le fényesen.
Béklyóba zárja, gúzsba azt az ismeretlen,
Tudattalan küzd erőből mind, a vágy telhetetlen.
A rácsok tartanak, mögötte ott lelkek,
Rabok ők fejben, a szabad testben,
És újra körbe, ahogy a nappalok keltek,
Válaszuk várva magukban, kettesben.
Mi volna, ha mindazok ujját emelnék,
Lehet, nyílna a börtön és törne a zár,
Titka tán az, ha egymásért tennék,
Mint élet a létben, mi harmonizál.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


smoke86(szerző)2020. január 3. 12:07

@Szissy Örülök, hogy tetszenek... Köszönöm szépen, hogy olvastad őket...

Szissy2020. január 3. 11:33

Tetszenek a verseid, nagyon jók!

smoke86(szerző)2019. december 17. 07:51

@Callypso Köszönöm szépen, hogy időt szántál rá. Kellemes napot Neked is.

Callypso2019. december 17. 05:45

A címet meglátva elsőre könnyedebb témára számítottam, de nem csalódtam, mert szuperül megírtad a mélyebb mondanivalót is! Szeretettel gratulálok és szép, ihletben gazdag napot kívánok, kedves Gábor! (:

smoke86(szerző)2019. december 14. 15:35

@Cothineal Köszönöm igen megtisztelő figyelmed, időd versemre; amelyet nagyon jól - pontosan úgy, ahogy én gondoltam írásakor - értelmeztél és elemezted.

Cothineal2019. december 14. 14:33

A szívet már megelőlegeztem, de annyi mindent közöl a versed nem hétköznapi módon, hogy többszöri átízlelgetésre sarkallt: időt kell rá szánni, nincs mese - na, nem panaszkodom, ez dicséret :)
El lehet agyalni rajta.. célját elérte; állítólag a verset ketten írják: költő és olvasó.
''Néz, el a távolba mereng, olykor pillant hátra.
Bódult világ öleli, a jövőkép benne messze még,''
Ismerős, az ember kémleli a horizontot, s közben orra bukik. Ha túl messzire nézünk, elvesztjük a célt. A jelenben létezünk, élnünk is ott kellene, de folyton a múltba és a jövőbe tekintgetünk.
''Múlt a jelen, a pillanat, mi elveszett, emlék rég.'' Érdekes, hogy a múlt után nem tettél vesszőt, gyanítom szándékosan: ha így van, értelmezésem szerint múlttá válik a jelen még mielőtt megélnénk (elvész a pillanat).
''Tudattalan küzd erőből mind, a vágy telhetetlen.'' Minden erőnkkel küzdünk a sors (vagy magunk?) ellen, ahelyett, hogy elfogadnánk azt, amire nincsen ráhatásunk.. megtörtént múltat siratunk, ismeretlen jövőt félünk - jelen rovására megy mindez, elzárunk ezzel lehetőségeket, szépségeit a mának, egy megadatott pillanatnak: ''Rabok ők fejben, a szabad testben,'' ez nagyon találó! bizony rabok és őrök vagyunk mi önnön börtönünkben. Napok-esték váltják egymást, futjuk hasztalan köreinket, az idő pedig csak egyre múlik - mert ez a dolga! Nekünk viszont nem, mi arra lennénk hivatottak, hogy éljünk, ne csak létezzünk! A válasz adott, csak nem vesszük észre. De nem is csak önmagunkért, mint inkább másokért élni a legbecsesebb... ezt elfogadni, valamint az élet adta jót és rosszat, jelenti a HARMÓNIÁT (vagy akár egyensúlyt), ami pedig a különbséget jelenti ÉLET és LÉTEZÉS között..
Nade most már lelövöm magam (képletesen szólva) :)
Sokan sokféleképp értelmezhetik egyes elemeit, ez pedig így van rendjén.
Gratulálok, s üdv.: Dávid

smoke86(szerző)2019. december 5. 21:09

@harminchat Igen, jól értetted. Köszönöm szépen, hogy olvastad. Igyekszem még sok sok gondolatom, érzésem, látásmódom megosztani.

harminchat2019. december 5. 21:00

Szép gondolat köré szövődött vers. Az élet talán valóban akkor válik létté, mikor harmóniában telhet, ha jól értettem, erről szól az utolsó sor. Gratulálok a vershez és még sok szép költeményt kívánok! :)

smoke86(szerző)2019. november 22. 20:19

@kicsikincsem nagyon szépen köszönöm Neked is.

kicsikincsem2019. november 22. 17:09

Szívvel voltam, gratulálok.
Ilona

smoke86(szerző)2019. november 22. 13:39

@szombati köszönöm szépen, megtisztelő a gesztus.

szombati2019. november 21. 21:33

Kedves Gábor!

Elgondolkodtató, igaz, figyelemreméltó, jó alkotás.
Engem, megfogott.
Nagy szívvel lett kedvencem.
S figyelőmmel követlek tovább.
Szeretettel várlak én is verseimnél.
Üdvözlettel.
Tisztelettel.

Tibi

smoke86(szerző)2019. november 20. 17:06

@gypodor köszönöm szépen. A Harmónia cím nem figyelemfelkeltésre irányult... Eredetileg ''Balansz'' lett volna a címe... Hisz akkor van harmónia, ha az egyensúly megvan: jó és rossz, öröm és bánat stb. S ha ennek tudtával olvassa az ember ezt a költeményt, lehet másképp fogja értelmezni... Én így látom és gondolom, és így tudtam szavakba ölteni az egyensúlyt, a harmóniát.

gypodor2019. november 20. 16:15

Az embernek az első feltett verse mindig izgalommal jár az alkotó és az olvasó viszonylatában egyaránt. Amolyan próbarepülés, mely később pályát határoz.
Elgondolkodtató a versed,melyhez figyelemkeltő címet adtál. (Igaz,a vers legkevésbé harmonizál, de itt ez nem is érdekes.)Múlt a jelen, a pillanat, mi elveszett, emlék rég.
Őrizd meg magadnak, Te, Te, végtelen,
Számtalan szempár néz fel s le fényesen.
Béklyóba zárja, gúzsba azt az ismeretlen,
Tudattalan küzd erőből mind, a vágy telhetetlen.
A rácsok tartanak, mögötte ott lelkek,
Rabok ők fejben, a szabad testben,''
Igen, mint élet a létben... de mi harmonizál?
Egyébként tetszik a vers. Ráadásul szívet is hagyok. Csak így tovább: hogy álljak meg, és
olvassalak
Gyuri

''

smoke86(szerző)2019. november 20. 15:35

@111111 Köszönöm szépen!

1111112019. november 20. 15:03

''Keserédes emlék az út, mi pezsgő,
Min járni kél az ember, mind az esendő.
Tapasztal örömet, bánatot, mégis csak halad,
Szert tesz tudásra, titokra, csak az idő szalad.''
Nagy igazság és reményteljes, biztató, szép befejezés, figyelemmel, szívesen olvastam bemutatkozó alkotásodat. Piroska

smoke86(szerző)2019. november 20. 13:28

@John-Bordas Megtisztelő, köszönöm szépen!

John-Bordas2019. november 20. 12:58

Első Figyelőt és első szívet hagytam szép és jól megírt versednel szeretettel,ölel János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom