Szerző

Szabó Andrea

Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 516 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. szeptember 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Szabó Andrea

A fekete rózsa

"Örök az önvád, ezt a bajt
Isten sem szünteti -
Mert ez a második pokol
És Ő találta ki."
(Emily Dickinson)

Tüskés ágaktól tépve,
könnyes szemmel rohanok az éjbe,
magam sem tudom, hova,
csak ugyanott ne legyek soha.
Ne lássam a tükörképét,
reményvesztett tompa fényét
a megrögzött gyűlöletnek,
s e mélabús szemeknek.
Óh, mivé lettem,
míg idelenn kerestem
a fenti választ,
a célt, a támaszt,
míg nappalom éjbe hajolt,
s a bűn szolgája elrabolt?

"Ó, menekülj! Menekülj!
Új rétek felé repülj,
egy tölgyfa vár rád valahol,
s egy hegedű hívó hangja szól.
Menj, menj arra a helyre,
hol az igazság nincs eltemetve,
hol a sorsod sosem bánat,
s kibonthatod sudár szárnyad."

De jaj, nekem már nincsen szárnyam,
csak rohanok az éjszakában,
saját töviseim szúrnak,
saját béklyóim húznak.
És elfáradok, elbukok,
lásd, térdre rogytam, s nem vagyok
az, aki régen voltam
csak egy tüskés rózsa a bozótban.
S tudom már, hogy minden hiába,
bár átkozódjak az éjbe kiáltva,
mindent összetörve és eldobva,
nem szabadulhatok már soha!
Sem bágyadt ébrenlétben,
akkor sem, ha alszom éppen,
s bárhova is megyek,
önmagam elől nem menekülhetek!
Saját magam foglya vagyok,
lelkem csípték mérges fagyok,
bűn nyomja vállam, szorítja keblem,
megfeszít a lelkiismeretem.
Fekete tüskés rózsa lettem,
minden álmom elvesztettem
csak egy kivétel maradt,
a rejtélyes pillanat,
mikor kezdődik a hosszú álom,
mely elborzaszt, mégis várom;
mikor könnyes szemeimet lecsukva
elhagyom magam a semmibe hullva.

Talán, ha már testtelen leszek,
a bilincseim eleresztenek,
s megbocsátja azt is az Isten,
hogy a megbocsátásban sohasem hittem.

2008. november

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Zelma2016. április 2. 15:35

Az irodalomtanárom kérte, hogy tanuljuk meg a kedvenc versünket. Én már tudtam, a Fekete rózsa!
Zelma

Anida2012. december 23. 15:26

Nagyon szép vers a fájdalomról.
Békés Ünnepeket.

Justice2009. szeptember 6. 20:13

Andrea kedves!
Remélem eljutottál arra a helyre:
''...hol a sorsod sosem bánat,
és kibonthatod sudár szárnyad.''
Üdvözlettel: János

Amaranta(szerző)2009. szeptember 6. 19:54

Köszönöm!
Ez a vers tényleg egy nehéz időszakban íródott. Azóta sem voltam ennyire magam alatt. :-)Mindig van kiút, még a legmélyebb szakadékból is.

HCsab2009. szeptember 5. 22:28

Gratulálok versedhez, tetszik a stílus, ahogy írsz. Remélem, az eltelt hónapok alatt új színekbe öltöztél a fekete helyett... Csaba

19702009. szeptember 2. 19:48

Amit írnék,ott van a versedben!Tetszett,ahogy megírtad!!!Gratulálok Andrea!
Szeretettel:Kata

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom