Szerző
Tamáska Zsolt

Tamáska Zsolt

Életkor: 19 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 184 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. november 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (4)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Tamáska Zsolt

Hiányod

Lassan elkopik a kitartás és az életkedv gyenge húrja,
Eltüntetném a rossz emlékeket, a múltbéli hibáim,
Lemondanék minden jóról, ha veled lehetnék újra,
Nem vágtatnék a sors halálba tartó paripáin.

Már nem vagyok az az ember, aki nyíltan bármit kimutat,
Valahogy mégis sikerült túlélnem, bár nem érzem magam jól,
Számtalan sebből vérzik, nem találom a kiutat
Monogramoddal megpecsételt végzetem süllyedő hajójáról.

Időgéppel utaznék az ominózus napra, mikor mindent elrontottam,
Nem harcoltam eléggé, pedig tudom, hogy megtehettem volna,
Túl könnyedén feladtam, önző voltam és előtérben a saját érdekeim tartottam,
Így felépített szerelmünk összedőlt, mint egy omladozó kápolna.

Aki egykor szeretett, ma már nem is látom, s nem hallok felőle,
Úgy érzem, mintha a végtelen körforgásod rabja lennék,
Nincs menekvés, csak akkor, ha egyszer kimentesz belőle,
Nem vagyok olyan, mint mások, kik a hibáik csak így elfeledték.

Néha megőrülni látszom, néha egészen nyugodtan tűröm,
Vannak alkalmak, amikor nevetni is tudok, de nélküled ez sem a régi,
Olyan vagyok, aki túl sokat tűnődik egy égbekiáltó bűnön,
Mint fáradt vándor, ki a hazaút hátralevő mérföldjeit nézi.

Nem örömünnep többé az, hogy reggel felébredek, hiszen nincs, kiért,
Nem vár már senki vacogva a megállóban, nincs, ki ott átkaroljon,
Nincs, kinek elmondjam, hogy mennyire szeretem, hogy mennyire kísért.
Várom, hogy a hónapok óta levegőben suhanó töltényem a múlt jövő vásznán áthatoljon.

Csak neked köszönhetem az eddigi legcsodálatosabb másfél évet,
A magány és a kilátástalanság a szívemben kelt lázadást,
Bár az agyam sem hallgat mindig az érzelmekre, ezúttal nem téved,
Hiába volt meg a záróakkord, az utolsó néző még várja a folytatást,

Életem legnagyobb hibája, hogy hagytalak elmenni tőlem,
A meggondolatlanság és az önzés diadalmaskodott aznap,
Alulmaradt a szerelem, a türelem, nem léptem időben,
Szerelmünk dolgozata nem más, mint egy befejezetlen feladatlap.

A közös jövőt tervezgetve teltek-múltak a napjaink,
Sokáig nem volt semmi baj, de valami megváltozott bennünk,
Kihűltünk a boldogságból, lefagytak a végtagjaink,
Elméletileg lezártuk, vége van, továbbléptünk, mi mást kell még tennünk?

Lehetetlen küldetés, és a célnál sem te vársz már, senki sincs ott,
Úgy érzem, hogy nélküled csak termelem a pechet, a balszerencsét,
Kapcsolatunk egy olyan bádogtető, ami a foltozgatás ellenére végén beázott,
Beengedte a rosszat, a gyűlöletet és az elítélést, örökre megszakítva egy fiatal pár szerelmét.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


1-9-7-02019. november 24. 15:53

Nagyon szép emlékezés versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó

feri572019. november 24. 07:02

Nagyon szép emlékezésversedhez Zsolt
Szívvel gratulálok.
Nagy szeretettel várlak én is az új versemnél
Üdvözlettel
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom