Üstökösként jött!
Egyszer, régen feltűnt egy üstökös,
amely hol eltűnt, hol visszatért.
Szeretve jött és szeretve ment el,
de mindig időben visszaért.
Mint egy tűzgolyó száguldott felém,
lángra gyújtva a vén szívemet.
Lelkem mélyén égő sebet hagyva,
mely hol felszakad, hol beheged.
Mikor mint hullócsillag erre szállt,
a tűzcsóvája elemésztett.
Ha messze járt, s oly volt, mint kihűlt kő,
lelkem a bútól összegörnyedt.
Szeretném, ha végleg becsapódna,
megolvasztva mindent körötte.
Vigyáznám, hogy nehogy kialudjon
az a tűz, mi szívem fűtötte.
2019. november 20.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
nyugi1(szerző)2019. november 30. 06:24
@Motta: Kedves Gabika! Köszönöm szépen.
Motta2019. november 29. 20:41
Szép versedet szivvel olvastam
Motta
nyugi1(szerző)2019. november 29. 19:23
@molnarne: Köszönöm szépen.
molnarne2019. november 29. 14:52
Nagyon szép romantikus versed szívet érdemel szeretettel gratulálok:ICA
nyugi1(szerző)2019. november 29. 14:14
@hara.mya: @John-Bordas: @kicsikincsem: @feri57: @CD57.sz: Köszönöm mindenkinek, hogy elolvastátok.
CD57.sz2019. november 29. 11:35
Szívvel, szeretettel olvastam remek versedet, gratulálok: Klári
feri572019. november 29. 07:52
Nagyon szép romantikus versed Márton
Szívvel olvastam
Feri
kicsikincsem2019. november 29. 05:50
Szívvel gratulálok a szép vershez
Ilona
John-Bordas2019. november 28. 22:47
Nagyon különleges hasonlatok,a 2 szivvel olvastam,ölel János
hara.mya2019. november 28. 22:43
nagyon szep...
oleles, maia