Szerző
Vers

A verset eddig 55 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. november 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Sándor Renáta Gabriella

Egy szobában az Idővel

Kérlek, fordulj el egy pillanatra,
hadd engedjem le a hajam!
Tétován mozdítod tekinteted,
türelmest várod, míg helyezkedem.

Széles vállaid falnak dőlnek,
vonalaid tekintélyt követelnek.
Vonzónak talállak e gyenge fényben,
amolyan rettenthetetlennek.

Szűkül a tér közöttünk.
Tehetetlenné dermedek.
Meleg lehelet nyakamon.
Titkon nagyot nyelek.

Közrefogsz, majd elengedsz.
Most merengve járkálsz fel-alá.
Homlokod bölcsre ráncolod.
Valami másra fókuszálsz.

Komor közegben semmi történik,
s te tovább járkálsz fel-alá.
Mit tervezel? Vihar jön talán?
Megijesztesz. Ne siess már!

Fogást keresek ingujjadban.
Várj egy pillanatra!
Közönyös tekinteted rendre int.
Hát nem én vagyok az igazi?

Képernyőfény árnyékában
sebesen fordulsz sarkadon.
Már nem nézed türelmesen,
míg hajam leengedem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


TTKinga2019. december 1. 22:49

nagyon tetszik, különleges hangulat - szívvel :) Kinga

John-Bordas2019. november 30. 23:45

Első szivvel olvastam misztikus szép versedet,olellek szeretettel,János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom