Linusz Réka

Tenyeremen

Álmos reggel ismertelek meg,
akkor még csak nem is sejtettem,
hogy Te leszel a lelkiismeretem.

Örömöm, bánatom, gondolatom,
veled mindig megoszthatom,
segítesz ha baj van.

Mikor első szavaim hozzád intéztem,
nem gondoltam milyen kiváló
a te személyed, nem tudhattam
mekkora a te szíved, s hogy oda beférek.

Most már ismerlek téged,
tudom mit szeretsz és mit utálsz.
Nem kell, hogy kimondd
én már a tekintetedből tudom,
valami nehéz a lelked nyomja.

Nagy kő van rajta
fáj ez neked, csak úgy mint nekem.
Te mindig segítesz, hisz szeretsz,
szeretlek én is téged, segítek hát neked.

Lehet, hogy az élet,
elszakít majd mellőlem,
de a kötelék megmarad
közted s köztem.

Én kezed soha el nem engedem,
hisz Te vagy az én
Majdnem Testvérem.