Szerző

Balogh Miklós

Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 77 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. december 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Balogh Miklós

Lázálom

Az éj rám borítja hideg, ölelő karjait,
Csontig hatol a fájdalom, s már nem hallom szavaid.
Emlékképek lebegnek még rebbenő szemeim előtt,
De már a rideg lel rá, hol álom volt azelőtt.

Szavakat hallok vagy talán csak képzelem?
Most dereng valami fény, s hangod felnyitja két szemem.
Te ott állsz felettem, körötted tűz és mindent elöntő forróság,
Hát nemcsak képzeltelek, Te vagy a valóság.

Lassan hallom, ahogy szavakat formál finom ajkad,
Szeretlek, ne menj, én megóvlak minden bajban.
S érzem, ahogy üres, fagyos szívem e szavaktól újra remélni kezd.
Hiszem, ha Te velem vagy, nem számít, mi lesz énvelem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Miki777(szerző)2019. december 3. 16:57

@feri57: Köszönöm jóleső szavaid! @lnagypet: Köszönöm szépen! @John-Bordas: Önnek is köszönöm szavait!

John-Bordas2019. december 1. 20:32

A 3 szivvel olvastam,ölel János

lnagypet2019. december 1. 19:32

Szépen átélt lázálom!
Üdv: Z Nagy L

feri572019. december 1. 18:13

Nagyon szép alkotásod Miklós
Első Szívvel olvastam
Szeretettel várlak én is az új versemnél
Üdvözlettel
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom