Sebzett
Szerelmem, ki mindig elvarázsol,
Kinek szemében látom világom.
Világomban csak ő szavát hallom.
S egyetlen, mire vágyom, illatod.
Illatod, szemed, ereid kezeden,
Tekinteted, szavad, szerelmed az.
Az mind, ami kell. Nélküle meghalok.
Szíve oly nagy, mégis alázatos.
Mely valahogy mindig megbocsát.
Pedig érzékeny szív az övé.
Olykor mégis lepereg minden.
Leplet húz a múltra. Érthetetlen.
De bizony mindez csak látszat.
Ő is tudja szíve mélyén,
Minden egyes seb ott belül,
Mi fájt is neki valaha.
Minden egyes heg, mi megmaradt
Ott benn, ott legeslegbelül.
Mind egy apró raktárba kerül.
Fátylat húz rá s szeret tovább.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
John-Bordas2019. december 5. 12:47
Látod,most tanulsz szeretni,az jó,hogy meglátod miben hibazol,de csak mert ő próbálja elfeledni a rosszat amit tettel,nem jelenti azt,hogy vég nélkül teheted,versedet a 4 szivvel jelöltem,ölel János
feri572019. december 5. 06:59
Gyönyörű alkotásod Lili
Szívvel olvastam.
Nagyon szép verseid vannak, tetszenek,örülök, hogy végre rád találtam.
Lili,mától a Figyelőmben követem tovább a verseidet/remélem te is/
Nagy szeretettel várlak én is a versemnél
Nagy elismeréssel
Feri
donmaci2019. december 4. 22:18
Nagyon szép versedet szívvel olvastam. Józsi