Szerző
Vers

A verset eddig 60 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. december 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Neszvecskó Ferenc

Anyám s apám

Anyám s apám, Styx, gondod nincs velük,
rég magához hívta őket Istenük,
lassan elfogynak, kik ismerték nevük.

Ott nőttek fel ők a bácskai tájon,
hol a pohár - hogy az élet ne fájjon -
oly gyakran táncol remegve a szájon.

Baja, Halas, Szeged a világ széle,
többi meg csak olyan legendaféle,
akkor nem is nagyon gondoltak véle.

Délről volt Szabadka, Újvidék, Zombor,
ott bizony már a szerbség épít, rombol.
Az egész vidék Sándornak dorombol.

Cseperedtek, mint minden kicsi gyermek,
a többiekkel ők tanulni mennek,
mert Kunóék iskolába terelnek.

Bálint meg őutána rábólintott,
tudatlanság ettől rögtön megingott,
Pengőt pörgettek, ha volt, nem Forintot.

Tanultak ők, de nemcsak iskolában,
még erdőn, mezőn, istálló szagában,
az iskola volt kevés önmagában.

Holnapjukat ott a földben keresték,
kellő tudást biz őseiktől lesték,
a tudásuk fáját jól azok nyesték.

Elmúlt a nagy harc, a gyilkos második,
ember békéről, életről álmodik.
Ők is hitték, létük szebbé változik.

Negyvennyolcban orgonák illatában
elmerültek ők szívük szép szavában,
reményük nyílt szerelmük igazában.

Következő évben Péter született,
tél hava hozta s nem várt szüretet.
Vigyázó pillantás rá a szüle tett.

Egy évre rá kislány jött, a Piroska,
aranyos, takaros, olyan csinoska.
Gyermekáldást tették szóban tilosba.

Ezután muszáj tsz-be beállni,
ott kellett bizony kapálni, kaszálni,
teljes-jogú taggá földjével válni.

Évek elszállnak, megint itt a gólya,
fölöttük köröz, szájában meg pólya,
Mária Magdolna annak lakója.

Na, egy év múlva rá, úgy ötvennyolcban,
jött megint, hozta Jancsit, őt sem gyolcsban.
Nézelődött még, mennyi üres polc van?

De akkor hatvanas évek kezdődtek,
szüleim már addigra megedződtek,
tanyát, szőlőt vettek, vígan vergődtek.

Hopp, jött megint a tsz, vörös álom,
szőlőt, a földet megint ott találom.
Apám itatta egyre a rémálom.

Neszvecskó volt ő, helyből is azt teszi,
hát hogyha a bánat eszét elveszi?
Azt helyre még a jó Isten sem teszi!

Hatvankettőben a gólya újra jött,
egy Ibolya a családba költözött,
a ház csecsemősírásba öltözött.

S két év múlva, úgy Karácsony táján
gólya bujkált a család fenyőfáján,
a Teréz nevet kelepelte száján.

Szegénységnél fontosabb a szeretet,
vélte a madár, jött, amíg lehetett.
S mert jól figyelt, még egy kört tehetett.

És mert elzavarni senki sem meri,
szólt a csőr megint: Nesztek! Itt van Feri!
S a számlálót nullára tekeri.

Apám már ivott igazán, rendesen,
anyám még tűrt, de nem mindig csendesen,
lehet így élni boldogan, kedvesen?

Apámat érte egy súlyos baleset,
de az ördög vagy angyal pont rá lesett,
adott neki esélyt még egy keveset.

Nem figyelt anyánk szerető szavára,
egyre vágyott a napi italára,
és apánk így maradt végleg magára.

Anyánk negyven épphogy elmúlt,
a haja már őszbe fordult,
nehéz sors durván rámordult,
de ő soha semmit nem koldult.

Mégis a sok gond, baj között
közénk az öröm költözött,
szívünk sebet bekötözött,
életünk így átöltözött!

Apánk meghalt, Ő temette,
emlékezett, hogy szerette.
E bajt is vállra vette,
mindezt zokszó nélkül tette.

Az idő telt, útra keltünk,
ha lehetett, hazamentünk.
Nála szeretetre leltünk,
lelket, szívet arra fentünk.

De magányos lett élete,
s nem volt több kísérlete,
megvolt saját elmélete,
elhagyták, volt ítélete.

Mi, gyermekei, szerettük.
Ő szeretetét ehettük,
oly sokszor kedvét kerestük,
életünkben nem feledtük!

Nekünk örült, s az unokáknak,
a Napnak, virágnak, kis bogárnak.
Adtunk volna már neki sok szépet,
ég elrabolta e álomképet!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szombati2019. december 20. 12:24

Tartalmas, őszinte, erősen kifejező versed nagyon megfogott.
Nagy szívvel gratulálok!
Új Karácsonyim, ha akarod olvasd el nálam.
Áldott, békés karácsonyt kívánok neked és szeretteidnek!
Üdvözlettel.
Szeretettel.

Tibi

eNeF(szerző)2019. december 11. 05:43

Köszönöm Nektek az üzeneteket.

Eci2019. december 8. 14:36

Kedves Ferenc! Szívből gratulálok remek versedhez! Szeretettel Edit

gypodor2019. december 8. 13:18

Erős és ütős sorsvers. Őszinte érzelmek. Nyiltság. Ez jellemzi a versedet.
Nagyívű leírás.
Tetszik
Szívvel olvastalak.
Gyuri

John-Bordas2019. december 8. 12:28

A 2 szivvel olvastam versedet,ölel János

kicsikincsem2019. december 8. 11:07

Szívvel olvastam.
Ilona

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom