Szerző
J. D. József

J. D. József

Életkor: 24 év
Népszerűség: 48 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 216 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. december 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (9)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

J. D. József

Tűzvihar

Porrá égne köröttünk a mindenség,
amikor megkondulnak harangjai
a végítéletnek
s eljön a végső óra:
feltárulnak a pokol kapui,
a világ pillérei pedig megremegnek.

Oh, ha tehetném, hogy ez a láng
ne emésszen el sisteregve,
talán meggátolnám...
s így minden létezőt megmenthetnék...
talán... talán ha nem akarnék epekedve,
szenvedélytől félholtan csüngni az ajkán,

és nem vadítana ilyen izzón
tekintetének hűvös félhomálya,
hol lelkem másik fele veszett el,
s ő sem élvezné ennyire,
ahogyan felfűtött vágya
kettőnket a hetedik mennyig felemel...

Hah! mit számít bárki más?
Pusztuljon hát világunk,
s majd ott, a tűzvihar közepén,
míg minden élő darabjaira hullik,
mi bódult táncot járunk
az apokalipszis mezején.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Bulibogyo(szerző)2020. január 17. 18:30

@Sokcsok: Nagyon köszönöm és örülök ha így történt! Ámbátor meg kell kérdezzem: pontosan mi okozta a meglepetést? Elnézést, de kíváncsi természet vagyok :)

Sokcsok2020. január 17. 17:33

Megleptél e verseddel. Szívet adtam érte!

Bulibogyo(szerző)2019. december 13. 00:39

@Agi63: Nagyon szépen köszönöm! :)

Agi632019. december 12. 19:57

Nagyszerű!
Szívvel Ági

Bulibogyo(szerző)2019. december 12. 13:02

@sarahwyard97:

Drága Költőasszony!

Egy ilyen vélemény olvasatán mit is mondhatnék? Beleolvadok a székbe a szavaktól, amiket a művemre - és rám - írtál. A végletek örök harca, majd az egyesülésükkor bekövetkező apokalipszis nekem is - mint tudhatod - igen nagy szívügyem. Nagyon szeretek elmerülni az effajta témákban.

S éppen ezért, mert ily hasonlóan gondolkozunk - talán mondhatni: egy húron pendülünk? - lehetséges az, hogy ennyire át tudod érezni az általam megfestett képeket, melyek minden idegszáladra rákapcsolódva égnek tovább benned, ezáltal újabb és újabb világokat létrehozva. Ez a tény igen meglepő lehetne - én mégsem lepődöm meg rajta.

Újfent köszönöm látogatásodat, és mély tartalmú, dicsérő szavaidat, mik most is, mint mindig, melegséggel töltik el szívemet-lelkemet, s újra és újra lángra lobbantják alkotói kedvemet!

Szeretettel ölel,

JDJ ❤

Bulibogyo(szerző)2019. december 12. 12:53

@kicsikincsem: Kedves Ilona, hálás köszönetem, hogy olvastál :)

Bulibogyo(szerző)2019. december 12. 12:52

@feri57: Kedves Feri, hálásan köszönöm a művemre szánt idődet és a kommentedet is! :)

Bulibogyo(szerző)2019. december 12. 12:51

@hara.mya: Azt hiszem ez a kifejezés nagyon illik :) Köszönöm, hogy olvastál!

Bulibogyo(szerző)2019. december 12. 12:50

@gypodor: Igen, valóban így van! Nagyon köszönöm, hogy ismét olvasott és véleményezett! :)

Bulibogyo(szerző)2019. december 12. 12:50

@John-Bordas: Kedves János, nagyon-nagyon köszönöm!

Bulibogyo(szerző)2019. december 12. 12:50

@SargaNarcisz: Ez valóban így van, s e kettő együttese az, ami olyannyira lángol bennem :) Köszönöm a látogatást!

Bulibogyo(szerző)2019. december 12. 12:49

@Zsuzsa0302: Kedves Zsuzsa, nagyon köszönöm a látogatást! :)

sarahwyard972019. december 12. 12:32

@Bulibogyo:

Drága Művész úr!

Egyedisége nemes egyszerűséggel: nem ismer határokat. Minden egyes versében átölel ez a bizonyos apokalipszis érzése - hiszen - szinte megsemmisülök soraiban.

Ezen versben lefestett gondolatok is úgy kúsznak befelé elmémbe, minthacsak minden idegszálamra rá akarnának kapcsolódni. Úgy vélem, sikerül is nekik.

A pokol s a menny között kifeszített végletekért élek-halok. Imádom, amiként a végére minden úgy hullik szét, hogy ezzel együtt a helyére is kerüljön. Szédítő ez a ''bódult tánc'', mert porig égni egymás szenvedélyében a legszebb ''elmúlás''.

... az pedig már egészen gyönyörkeltő, hogy a fent említett érzéscsokor hatására széthullik a világ, annak érdekében, hogy a feje tetejére állva nyíljanak benne új világok.

Megemelem láthatatlan kalapomat az ereiben is gyűrűző tehetségének elismeréseként! Hatalmas szíve(ke)t, hagyok itt és minden elismerésemet!

Végtelen szeretettel és öleléssel,
J ❤

kicsikincsem2019. december 12. 10:50

Nagyszerű vers, szívvel gratulálok.
Ilona

feri572019. december 12. 07:12

Döbbenetesen jó alkotás, megfogott és nagyon tetszik József
Óriási nagy 5.Szívvel gratulálok.
József,nagyon nagy szeretettel várlak én is az új versemnél
Üdvözlettel
Feri

hara.mya2019. december 11. 22:29

katharzis...
olellek, maia

gypodor2019. december 11. 22:20

A belső apokalipszis is erős tud lenni! Tetszik
Gyuri

John-Bordas2019. december 11. 21:48

Rendhagyó annyi biztos,de nem rossz,a 3 szívet hagytam versednel,ölel János

SargaNarcisz2019. december 11. 20:41

Kétrétegű, kétértelmű vers. A létezés szeretete is lángol benne, és a kedvesért való epedés.
Szívvel: Nárcisz

Zsuzsa03022019. december 11. 19:41

Igazán szép versedhez szívvel, elismeréssel gratulálok! Kellemes estét kívánok! Szeretettel: Zsuzsa

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom