Linn Márton

Gyermekkori karácsonyom

Nagyon régen, karácsonykor
lestünk ki az ablakon.
Jézuskához szállt a fohász,
mi feltört az ajkakon.

Szegények voltunk, és sokan,
mégis boldogan éltünk.
Kérleltük a Jézuskánkat,
hogy jöjjön el minékünk.

Jégvirágos volt az ablak,
de mi láttuk Jézuskát.
Kértünk tőle ajándékot,
babát, autót, puskát.

Szobában már feldíszítve
boróka várt a falon.
Volt nékünk is karácsonyfánk,
boldogok voltunk nagyon.

Volt alatta csutkababa,
lemezből kisautó,
mákos bejgli, mézeskalács,
angyalhoz hasonlító.

Nem jutott az mindenkinek,
hát eltörtük többfelé,
Nem látszott, hogy sírunk, nyeltük
könnyeinket befelé.

Este aztán összebújtunk
mindahányan egy ágyban.
Volt, ki fejtől, volt, ki lábtól
sírta magát álomba.

Álmomban az én Jézuskám
ajándékkal meglepett.
Megkaptam azt, mit akartam,
mesés álmom lehetett.

Azóta is mindig látom
azt a fát fent a falon.
Kicsi volt, de akkor nékem
széppé tette a napom.

Szentestén én azt szeretném
a csendes éjt hallgatva.
Fegyvereket törjék össze
béke hangját hallatva.

Élhetnének az emberek
békében és szabadon.
Nem kell félelemben élni
sehol sem a világon.