Szerző
Tamáska Zsolt

Tamáska Zsolt

Életkor: 19 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 335 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2019. december 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölte

1 láthatatlan tagunk

Tamáska Zsolt

Hunyd le a szemed

Felnézek az égre.
Mit látok?
Téged.
Ugyan mi mást láthat
Egy magamfajta ember, ki reggelente melletted fekve téged csodálhat.

Lecsukom a szemem.
Mi történik?
Megjelentél.
Hiába van nagyon sötét,
Te ilyenkor is pusztítod szomorúságom borús erdejét.

Kitárom a szívem.
Mi lesz utána?
Belevésed egy életre a neved.
Felesleges minden időhúzás,
A lehetőség adott, szeretlek, és ez nemcsak kósza látomás.

Hiányzol.
Jó ez vagy rossz?
Inkább az előbbi.
Hiszen fontos vagy nekem,
Mindent, amit mondtál, komolyan tetted, és nemcsak játszottál velem.

Összekapunk.
Rendben van ez így?
Nincs, de kibékülünk.
Nincs erősebb, mint két összetartozó lélek,
Ilyenkor fátyolossá válik a kék ég, de a köd hamar eloszlik, újra érzem, hogy élek.

Tervezgetünk.
Nem korai még?
Dehogy az.
Ha valami örökre szól, értelmetlen várni,
Közös a jelenünk, ahogy a jövőnk is, rossz lenne az Élet nevű úton nélküled sétálni.

Elmentél.
Mi történik velem?
Magányos vagyok, és bús.
De tudom, visszatérsz egyszer,
Emléked őrzöm, amíg nem vagy itt újra, amíg nem kiáltom ki a nagyvilágba a neved ezerszer.

Visszatértél.
Mit érzek?
Boldogságot és végtelen örömöt.
Minden rossz elhalványul,
Helyes döntést veled könnyebb hozni, ha egy elágazás elénk tárul.

Rád gondolok.
Egész álló nap?
Még szép.
Ha akarnálak, sem tudnálak kiverni téged a fejemből,
Néha már a látványodtól örömkönny csordul ki a szememből.

Öregszünk.
Mi jön ezután?
Még mindig csak te és én.
Kettőnkről szól ez az élet,
Célom a te boldogságod és az, hogy csodásan élj, míg dobog a szíved.

Halálos ágyon.
Veled leszek?
Ez nem kérdés.
Kitartok melletted a legvégsőkig,
Amikor már a vég kezdetét jelezve utat mutat a Mennyországig.

Boldog befejezés.
Tényleg így van?
Persze, hiszen veled éltem le.
Elértem a célom, s most utoljára lecsukom a szemem,
Örömteli volt az én földi létem, elengedem a kezed s hagyom, hogy a víz hazavigyen.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


tamaska_zsolt(szerző)2019. december 14. 19:06

@donmaci: köszönöm szépen!

donmaci2019. december 14. 13:15

Nagyon szép vallomásodat szívvel olvastam. Józsi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom