Első vers, amit életemben írtam...
Mindig arra hajlok, merre a szívem mondja,
Lelkem halkan súgja, mi gondja.
Súgja, ó, bár súgná, de ordítja,
S az örömöt szertepusztítja.
Kedves rózsaszál mosolyog rám a réten,
Szép szirmai vöröslenek a fényben.
Ha jön a vihar, mely széttép és öl,
Hiába vagy büszke, megtalál a szörny.
A szörny, mely a félelem és a bizonytalanság ötvözete,
Kiéhezve figyel, merre van örömzene.
Hiába is rejtőzöl, ő megtalál,
Akkor már mindennek hiába, jő a kínhalál.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
fischertamara(szerző)2019. december 18. 15:15
@1-9-7-0: relatívan sok. 2 hete írtam, de azóta sok szép dolog is történt
1-9-7-02019. december 17. 17:53
Remélem sok idő telt el azóta és már nem látod ilyen borúsan a világot Keserű szívszaggató versedhez szívvel gratulálok Anikó
Törölt tag2019. december 15. 16:13
Törölt hozzászólás.
John-Bordas2019. december 14. 23:32
Figyelőt és szívet hagytam érdekes hangvételű versednel,ölel János szeretettel
donmaci2019. december 14. 16:08
Szomorú versedet szívvel olvastam. Józsi
hara.mya2019. december 14. 15:21
ha ez az elso... akkor folytasd, kedves tamara.
olellek, maia